12. fejezet - Minden darabokra hullik.

Sziasztok:)) Megszületett a döntésem... Bár egyetlen egy ember volt aki kommentelt hogy ne hagyjam abba... Talán túlságosan is a szívemhez nőtt ez a blog és hálás vagyok annak a kevés olvasómnak aki támogat szóval tartozom nektek annyival hogy legalább amig 1 ember olvassa nem fogom abba hagyni! :) <3 Tehát megérkeztem a 12. fejezettel... komment határt úgydöntöttem nem szabok csak ha tetszik akkor kérlek jelezd <3 akár a lap legalján a szavazásban vagy itt kommentben :) Most abba hagyom a rizsálást, remélem tetszeni fog jó olvasást <3 

Eltelt még egy hét és az idő vészesen fogyott. Kevés időm maradt rá hogy kibéküljek Harryvel meséljek neki apáról, kicsikarjam belőle a pénzt és minden újra a régi lehessen. Hogy apa visszaköltözzön a házba és minden reggel a nyugtató ölelésével várjon lent a konyhában. Hogy visszatérjenek a régi taco péntekek és a pizza szerdák. A mindig kudarcba torkollott főzési próbálkozások és a kaja csaták. Ez a sok szép emlék újra jelen lehetne, igaz lehetne és nem csak álmodoznék róla hogy visszatér. De annak rendje szerint elbasztam a dolgot. Próbáltam keresni Harryt. Többször is. Első alkalommal vette csak föl.. Mostmár tudod hogy egyszerűen bele kellett volna nyögnöm a telefonba hogy én is szeretem őt.. de ehelyett a nagy agyammal elkezdtem magyarázni hogy "csak lesokkolt meg nem tudtam mit reagálni..." stb. Amire válaszul azt kaptam hogy úriember módjára lenyomta a telefont. Azóta nem veszi fel. El kéne mennem hozzá. De miért is nyitná ki az ajtót? Meglátja hogy én vagyok és rám csapja. Éppen ezért feleslegesnek tartom.. Eltelt ez a nap is szar vígjátékok és beteg horrorfilmek bámulásával kitöltve, közben pedig egyik tál popcorn után jött a másik..
Mikor már kifogytam az általam legalább százszor látott filmekből átkapcsoltam a híradóra. Mindenféle baleset meg ámokfutás hírét zengte az unszimpatikus bemondó nő, akit sokkal inkább az óriási melléért tartottak mintsem a beszédképességei miatt. Nemis igazán figyeltem oda de amikor meghalottam egy szót "one direction" felkaptam a fejem.
Ilyedten bámultam a tv-ben Louist, aki éppen egy tömegen próbált áttörniés a riporterek felé repített kérdéseire csak egyre keserűbarckifejezésre váltott.  Felhangosítottam a csatornát és leblokkolva néztem.
-Mit érzel most?!
- Szerinted megfogjátok találni??
- Van ötleted hogy miért tűnt el?
- Harry nélkül is folytatódik a banda?
Merven bámultam a képernyőre és nem bírtam felfogni hogy miről van szó. Nem bírtam és talán nem is akartam. Csak próbáltam visszatartani a könnyeim. Nincs Harry, nincs szívműtét. Most elértem arra a pontra hogy tényleg nem érdekelt az a szerencsétlen,hogy merre bóklászik a nagyvárosban. Volt pár pillanatom az utóbbi időben amikor elgyengültem és azt hittem hogy érzek valamit. De most teljesen hidegen hagyott a göndör nyálgép. Csak apukám érdekelt és a vészesen fogyó idő. Miután letöröltem pár kibuggyant könnycseppemet rögtön gondolkozni kezdtem. Már nem érdekelt hogy hogyan, de meg akartam szerezni a pénzt. Elérkezett az a pillanat amitől kezdve bármire képes vagyok csak hogy megmentsem.

**
Óvatosan és a lehető legkevésbé feltűnően a kabátom alá rejtettem majd kiiszkoltam a boltból. A hideg utcákon alig voltak emberek. Haza felé sétálgattam és a terv tökéletesítésén agyaltam.. Hmm.. Még ma este meg kell tennem. És utána? Meglesz a pénz.. De hova viszem? Hogy adom oda a dokinak? Számomra egészen világos volt hogy engem ezek után börtönbe visznek. Nem érdekel. Voltam már, kibírom még egyszer.. Akkor is ha ezért legalább 5 évet fogok kapni. Csak apát kell megmentenem.

*Harry szemszöge*

A házam tetőteraszán ücsörögtem.  telefonomon néztem a híreket hogy mindenki keres és egyik hülyének se jutott eszébe itt megnézni. Nem érdekelt. Nem kell nekem a one direction. Már rég nem szeretem ezt csinálni. Városról városra járni, mindenhol ugyanazok a sikítozó rajongók. Egytől egyig ugyan olyan picsa. Nem kell se a gazdagság se a hírnév. Elegem van a rengeteg riporterből és a rajongók tömegétől, ahogy nem lehet eljutni egy boltba se cska több óra alat, ha átverekedem magam a visítozó tömegen. Nem tudom melyik szó illik jobban rájuk, a szánalmas vagy a szociopata, de egészen biztos hogy egyik sem komplett. A zenénket már én magam sem szeretem.. Nekik mi jön be rajta?? Egyszerűen normális akartam lenni. Az elmúlt pár napban amit az utcákon bolyongva töltöttem kapucnival a fejemen sikerült beszereznem drogot. Most egy kicsit bánom hogy kipróbáltam.. Mert nem bírok vele leállni, de így jártam. És azt hiszem valamilyen értelemben örülök neki hogy így alakult az életem. Már Hayleyt is sikeresen kivertem a fejemből.. fogjuk rá. Talán a sok LSD-től és cigitől annyira homályos az elmém hogy nem tudok rá gondolni. De nembaj. A telefonomon a híreket böngésztem és vártam a válasz SMS-t a "rendelésemre" az én kis titkos beszerzőmtől. Hmm.. Néha vissza gondolok, hogy mi lett volna, ha nem ismerem meg Hayleyt. Egyrészt szeretném a munkám, nem lennék a hallucinogén drogok függője és most nem cigarettával a számban ülnék a tetőteraszomon talpig feketében. Viszont a jó oldala.. huhh azt hiszem csak rossz sült ki ebből a találkozásból. De az utcákon bolyongva töltött hetek alatt próbálkoztam a falramászós fura sporttal. Annyira  elképesztőnek találtam ahogy ugrabugrálva pattognak házról házra annyira magabiztosan több tíz méteres magasságokban is. keresgéltem a neten éselszántan próbálkoztam. Pár dologban előnyöm volt hiszen magas vagyok és én voltam a legjobb magas és hosszútáv ugró a suliban. A szaltó és az egyéb hasonló bigyók is megvoltak már.. Nagyon bejön ez a sport. Szóval végülis de. Van pozitívuma is annak hogy az a kurva összetörte a szívem. Fhúú ez de nyálasa hangzik. De ez az igazság.. De már nem is érdekel. A főbb hírek között kutakodtam amikor hirtelen bevillant a képernyőn a ismerős arc. Az a mosoly és azok a virító vörös fürtök. Vissza lapozgattam a képhez és megnyitottam a cikket.

A 17 éves lány bankot rabolt. A rendőrség még keresi. 

The end ??:(

sziasztok. nem résszel jelentkezem és a szomorú hír az hogy már nem is fogok többé. Ez volt a kedvenc blogom amit írtam. És közel áll a szívemhez. Már az egész történetet kitaláltam előre. És úgy gondolom hogy nem lett volna szar. De nem fogom tovább írni. Két okból... Az egyik hogy folyton új blog ötleteim vannak amibe vakmerően bele is vágok és csak írok és írok és írok és a végén feltűnik (mint most) hogy már 8 blogba kezdtem bele de egyikbe se tudok gyakran fejezetet hozni, max. havonta. és kezdtem elveszíteni az olvasóimat a régebbi blogjaimon is.
És a másik ami talán a nyomósabb ok hogy nincs meg az inspiráció. Hogy azt érezzem hogy van kinek írnom.. Néha kapok 1 vagy két kommentet és nekik köszönöm szépen a támogatást, de próbáljatok megérteni! Amikor választanom kellett hogy melyik blogjaimat töröljem akkor bennem volt hogy ahol több  komment és a feliratkozó azt inkább ne, mert lehet hogy néhány embert zavarna..

Még nem vagyok egészen biztos a döntésemben.. Azért írtam ezt most ki mert szeretném ha azok akik szeretik  blogot és nem akarják hogy abbahagyjam ide kommentelnének bármit! akár egyetlen pontot vagy szivecskét vagy bármit csak hagyjatok magatok után nyomot!! 1 hét múlva meglátom hogy melyik blogjaim kerülnek majd törlésre... és a döntés most csak az ez a bejegyzés alatt látható kommentek számától fog függeni.
És köszönöm azoknak akik eddig mellettem voltak <3 imádlak titeket :) <3

11. Fejezet - I miss him? ._.

Sziasztok :) <3 sok késés után megérkeztem. nem fogom még egyszer mondani hogy bocsi,,mivel megetettem a közérdekű közleményben:DDD de nem ártana. mert igazai seggarc vagyok hogy nem hoztam részt :// csak bonyolult és sűrű most nekem ez a nyár :) de megérkeztem és ez a lényeg. nagyon örülnék a komiknak.. szóval olyan 3-4 lenne most a határ. viszont előre szólok hogy csak 25.-e után hozok majd sajnos részt és remélem nem vesztem el minden olvasómat emiatt... csak elutazunk horvátországba és ott nem lesz net, utána meg gólyatábor.  És bocsi hogy rövid rész.. csak kevés az idő :////  Remélem azért tetszik és tessék komizni !!! <3 jó olvasást :*

Harry nagy nehezen a szájához emelete a bélyeget, majd bekapta azt. Pár másodperc múlva vihogásba kezdett, majd a földre feküdt és csak mosolygott. Lecsukta a szemeit és elégedetten mosolygott. Több órán át figyeltem, amíg a drog hatása tartott. Néha kicsit könnyezett, aztán ismét nevett majd motyogott. Csak a szokásos. Én türelmesen vártam, hogy vége legyen. Már 6 órája figyeltem. A végén azt vettem észre, hogy elaludt. Elaludt? Na ez is furcsa. Mindegy, legalább mire felébred teljesen magánál lesz és bevallhatja, hogy igenis jó volt. Diadal ittasan elmosolyodtam, majd betakartam és kimentem a tv-t bámulni. Nem is tudom hány órán át néztem a tv-t. Bár igazából nem néztem, csak hangaláfestésnek ment, hogy ne teljes csöndben unatkozzak a nappaliban. Lépteket hallottam, ezért a zaj irányába fordítottam a fejem.
- Jó reggelt. - nevettem Harryre.
- Szia. - köszönt vissza és hajába túrt.
- Na?
- Mi na? - nevetett ő is.
- Milyen volt? Őszintén!!
- Hát.. - itt megakadt és nem folytatta tovább.
- Őszintén Harry. Nem hazudunk egymásnak.
- Nem volt rossz. - sütötte le a szemét.
- Ennyi? - húztam fel a szemöldököm. Ezt egy hosszabb csend követte.
- Hát mondhatni elképesztő volt..  - vallotta be és egy kicsit tétovázott a folytatás előtt - Én.. Én repültem. Olyan világban jártam amit elképzelni se tudnék és minden gondomat elfelejtettem. Elképesztő volt. Most már úgy érzem hogy mindig ha rossz passzban vagyok, erre lesz szükségem, hogy feldobjon kicsit.
- Vigyázz Harry, így kezdődik a függőség. - húztam el a számat.
- Nyugi, nem leszek függő
- Te tudod. A fogadást viszont én nyertem, úgyhogy parkourozni fogunk. muhahahahahahaha - nevettem ördögien.
- De nem értem, hogy hogyan tervezted hogy házakra másszak fel begipszelt kézzel.
- Megoldjuk - kacsintottam rá.
- Neked se menne fél kézzel, pedig te profi vagy.
- Fogadunk most is? - nevettem.
- Nem. elég a fogadásból.
- oké - nevettem.
- Nem lehetne valami más a nyereményed? - nézett rám kiskutya szemekkel - mondjuk valami nem életveszélyes - tette hozzá nevetve.
- áh mindegy hagyjuk a fogadást. - adtam be a derekam. -nekem épp elég a tudat hogy igazam van - nyújtottam rá a nyelvem.
- Ne csináld mert leharapom - fenyegetett meg röhögve.
- Na azt próbáld meg Styles - kacsintottam rá, de a következő pillanatban ajkait már rá is tapasztotta az enyémre és vad csókcsatába kezdtünk. Bele mosolygott csókunkba amikor a kezemet fürtjei közé vezettem. Levegő hiánya miatt kicsit felemelkedett és elváltunk. Halkan lihegve néztünk egymás szemébe. Végig simított az arcomon. Újra felém hajolt egy csókért, de ajkaink nem értek össze. Csupán milliméterek választottak el minket. Lehunytam a szemem és vártam a felemelő pillanatot amikor végre megérzem a csókja édes izét.
- Szeretlek Hayley - motyogta mire a szemeim kipattantak a meglepettségtől. Várta a válaszom... Nem is értem mért nem vágtam rá hogy én is... Hiszen ezzel akár tönkre tehetem az esélyem rra hogy megmentsem apát. De egyszerűen nem tudtam megszólalni. Türelmesen várt hogy mondjak valamit én pedig lefagyva feküdtem alatta. Az ajkain húzódó mosoly egyre inkább kezdett eltűnni és a szemeiben csalódás tükröződött. Még várt egy kicsit én meg csak bámultam rá.
-Mennem kéne. - hebegte és lemászott rólam, sóhajtott, majd szó nélkül kisétált az ajtón.
Egyedül maradtam. Furcsa mód nem az járt a fejemben hogy most sétált ki a pénzforrás az ajtómon és talán soha nem jön vissza. Csak néztem az ajtót ami becsapódott és ő eltűnt a szemem elől. Nem akartam rá gondolni... De nem ment. Minden erőmmel rajta voltam hogy kiverjem a fejemből, ezért benyomtam a tévét és bámulni kezdtem. Napok teltek el így a tv előtt fekve nutellába fojtva a bánatom.. És lassan tudatosulni kezdett bennem hogy hiányzik. Akárhányszor eszembe jutott ez a gondolat megráztam a fejem és magam kezdtem pofozgatni. nem hiányozhat. Hiszen nem is jelent nekem semmit! Az arcomra szorítottam egy párnát és beleordítottam. Könnyek szöktek a szemembe és nem értettem hogy mi ez az érzés. A kurva életbe már! Nem kedvelhetem meg!

közérdekű közlemény :/

sziasztok <3 ezer bocsánat hogy nem jelentkezem az új résszel.. de ennek az oka az, hogy el vagyunk utazva plusz beteg is vagyok.... szóval elég kevés időm van kedd este megyek haza szóval legjobb esetben szerdán tudok részt hozni.... nagyon sajnálom és remélem még nem felejtettetek el, annak ellenére se hogy már majdnem 1 hónapja nem aktívkodom.. :'( és köszönöm mindenkinek aki olvassa a blogom, nagyon sokat jelentetek nekem <3

és egy pici engesztelés képpen egy régi de csodás kép a srácokról <3 :') enjoy it ;)

blogversenyre jelentkeztem! ÉS 10. fejezet :) - fogadás

sziasztok :D hát nem jött komi... De nem is számítottam másra egy alig 15 soros szar lapos rész után. De éppen ezért most hozom a következőt gyorsan, ez hosszabb lesz és kicsit talán érdekesebb is. :) Most 2 komival is megelégszem :DD jó olvasást :* Remélem tetszik ;) Jajaja és jelentkeztem egy blogversenyre: http://kerjkritikattolunk.blogspot.hu/  <--itt :D

 Még két napot ültem otthon, a megoldáson gondolkozva. Természetesen semmire nem jutottam. Feladtam. Szokás szerint semmit tettem a kanapén fekve. Hirtelen csöngettek. Feltápászkodtam és megfogadtam magamban, hogyha megint Louis az akkor elküldöm. Kinyitottam az ajtót, de meglepetésemre Harry állt ott. Piros szemekkel, öltönyben és egy csokornyi vörös rózsával.
- Szia Hayley. - köszönt félve és a földet fürkészte.
- Hello. Miért csíptedígy ki magad? - mosolyogtam rá.
- Hát én csak.... Mert. ahhj. - próbált mondani valamit és az arcára pír kúszott. Majd megköszörülte a torkát és kínosan elmosolyodott - Hiányzol.... Ennyi. És nem érdekel hogy mit tettél vagy nem tettél a múltban, csak az számít hogy nagyon kedvellek és  szeretném ha minden a régi lenne.
Elmosolyodtam.
- Ezt a beszédet begyakoroltad a tükör előtt állva? _ nevettem.
- Nem... na jó de - nevetett velem ő is.
- Akkor minden a régi? - kérdeztem és elmosolyodtam.
- Remélem.
- Gyere be - modtam és kezénél fogva behúztam a szobába.
- De azért szeretném ha ezt megbeszélnénk. - mondta.
- Hogy érted?
- Hogy ne hagyjuk ezt a témát ennyiben.
Kérdő tekintettel néztem rá. ezért folytatta.
- Már nem drogozol, ugye? - kérdezte.
- Nem. - hazudtam szemrebbenés nélkül.
- Hazudsz. - jelentette ki.
- Miből gondolod?
- Csak látom a szemedben hogy hazudsz.
- Fura vagy - nevettem.
- Ebből most ne csinálj viccet. Az életeddel játszol.
- Nem olyan szörnyű mint azt te hiszed.
- De. Biztos vagyok benne hogy még rosszabb, mint ahogy azt én gondolom.
- Hülye vagy. - nevettem fel.
- Fogadjunk! - kiáltott fel.
-Komolyan? - húztam föl a szemöldököm.
- Igen. Kipróbálom egyetlen egyszer és majd megmondom, hogy jó-e. - vigyorgott.
- Nem biztos, hogy ez jó ötlet - húztam el a számat.
- Dehogyisnem!
- Függő lehetsz...
- Nem leszek. Akaraterő és kibírom, hogy ne csináljam többet.
- Persze. Én is így voltam vele...
- Na akkor fogadunk?
- Mit kapok ha győzök? - húztam fel a szemöldököm.
- Megpofozhatsz. - vigyorgott.
- Annak nincs értelme.. Azt így is megteszem - kacsintottam rá és egy nem túl erős pofont adtam az arcára.
- Kiakasztasz. - jelentette ki, miközben sajgó arcát fogta.
- Ez a cél - kacsintottam ismét.
- Akkor mit kérsz ha nyersz?
- Nem tudom. Ötletem sincs...
- Viszont ha én nyerek és tényleg nem jó, akkor.. ööhhm mondjuk. ... ahj ez nehéz - nevetett.
- Megvan! - kiáltottam fel. - Ha én nyerek akkor megtaníthatlak parkourozni.
- El van törve a kezem.
- Leszarom - kacsintottam megint. - Na de te mit kérsz ha nyernél, bár úgysem fogsz?
- leszopsz - jelentette ki halál komoly fejjel, majd kitört belőle a röhögés és ezzel egyidőben belőlem is.
- beteg, perverz állat - nevettem.
- oké, bocsi. Csak ez.. Ez most csak úgy jött.
- Oké - mondtam, még mindig nevetve. - Na szóval? Te mit kérsz, ha nyersz?
- Énekelni fogsz- nevetett.
- Nem. Én nem éneklek. Szar hangom van és nem éneklek.
- de. Ha nyerek és tényleg nem tetszik a drogozás, akkor elénekelsz pár one direction számot.
- De úgyse nyersz úgyhogy nekem mindegy.
- Áll az alku - nyújtott kezet, amit el is fogadtam.
- Na akkor gyere. - mosolyogtam rá.
Bementem a szobába, elő vettem a kis dobozkát és a bélyeget a kezébe nyomtam.
- Hajrá.
Lassan a szája felé kezdte emelni és közben nagyot nyelt, remegett és izzadt. Ennyire nem akarja?

9.fejezet - fura beszélgetés

Sziasztok! A helyzet az hogy éppen nagyon durva ihlettelenségben szenvedek, de ennek ellenére megpróbáltam összehozni egy részt, mert elképesztően örülök :)) 3 új feliratkozó lett és 4 komment, emellett ugye egy díjat is kaptam. Szóval nagyon hálás vagyok nektek, és ezért próbálkoztam írni ^^ Ne haragudjatok, de ez a rész tényleg elég lapos lett és a többihez képest is szokatlanul rövid.  de mint már mondtam nuku ötlet :// És hajnali 1kor írtam, mert sajnos álmatlanságban szenvedek :DD ezért nem lett hosszú, mert sötétben nehezen találom meg  billentyűket xd Azért remélem tetszeni fog.. ja és a fejlécről is nyilatkozzatok légyszi :D köszönöm hozzá a segítséget és mindenféle okos tanításokat a  http://lanahelpindesign.blogspot.hu/ oldalnak :))  a mostanit én kreáltam.. vegyétek figyelembe hogy ez az első... kezdtem egyfejléc készítő és blogkritika író blogot. http://beckyblogdesign.blogspot.hu/ .. nézzetek be ide is :))  Nagyon örülnék, ha a következőre is össze tudnátok hozni 3-4 komit úgyhogy most itt húzom meg a határt, hátha meglesz :D
Most már tényleg abbahagyom a rizsát, jó olvasást :*

4 napja nem beszéltem Harry-vel. Folyamatosan hívogattam de mindig lenyomta.. egyszer írt egy ,,ne hívj." szövegű SMS-t. És ennyi volt. Azóta gondolkodtam hogy hogyan érhetném el, hogy megbocsásson.... De semmi ötlet. Már végleg feladtam a reményt. Tegnap voltam benn apánál a kórházban. Egyre rosszabbul van. .. Azt hiszem, hogy már semmi esély nincs rá, hogy megmentsem...

Éppen azon elmélkedtem hogy milyen szopás az élet, mikor csöngettek. Meglepődtem és az ajtóhoz csoszogtam.

Kinyitottam és meglepettségemben tátva maradt a szám. Louis állt az ajtóban egy csokor virággal. Minek nekem virág? És mit keres ez itt?
- Szia Hayley - köszönt félénken.
- öhm. szia. - válaszoltam és elég fura fejet vághattam mert kuncogni kezdett. - nem akarok bunkó lenni, de mit akarsz? - böktem ki végre.
- Harry miatt vagyok itt. - kezdte és közben beljebb sétált és kényelembe helyezte magát a kanapén. - Szóval. - folytatta és megköszörülte a torkát. - Nagyon ki van bukva. Nem tudja hogy ide jöttem... De attól fél, hogy te még mindig.. tudod. Szóval meg kéne nyugtatni, hogy már leszoktál. - magyarázta.
- természetes, hogy leszoktam - hazudtam szemrebbenés nélkül.
Megnyugodva fújta ki a levegőt és elmosolyodott.
- Ezt a csokrot meg neked hoztam. Harry nevében, vagy valami ilyesmi - nevetett és átnyújtotta.
-Köszi. asszem.. vagy valami ilyesmi - nevettem és elvettem a csokrot és az asztalra helyeztem.
-Tudod Harrynek nagyon fontos vagy.... Ilyen rövid idő alatt is nagyon megkedvelt... És csak félt. Nem akarja, hogy bajod essen... Ahogy én sem - magyarázta és a fülem mögé tűrte pár kósza hajtincsem Miről beszél ez? Nem akarja hogy bajom essen? Teljesen nem értem... Mivel nem reagáltam semmit, folytatta - Harry elmondta amit meséltél neki a múltadról... És elképesztően erős vagy, és csodállak érte...... Szükséged van egy ölelésre - kérdezte.
-Ami azt illeti, nem. Jól vagyok - válaszoltam, de a mondat közepén átölelt.
- Légy erős Hayley - suttogta drámaian, mint egy mexikói szappanoperában. Kínosan mosolyogva szenvedtem a karjaiban, míg végül elengedett és nagyot sóhajtva a vállamra tette a kezét.- Borzasztó hogy min mentél keresztül. Kitartás, már minden rendben van - drámaiskodott tovább.
- Ennyire azért nem nagy dolog - mondtam kicsit flegmán. - Kérsz valamit inni? - váltottam a lehető leggyorsabban témát.
- Köszi, nem. Megyek is, csak ennyit akartam. És ha szükséged van támaszra, tudod a számom.. -zárta a beszélgetést egy újabb nyálas csöpögéssel, majd intett és távozott.
Na ilyen fura beszélgetésem is régen volt.

A díjat köszönöm szépen Anitá-nak :)) nézzetek be az ő blogjába is ;) http://jasmineand1d.blogspot.hu

Teendők:

Írj 11 dolgot magadról!

Írj 11 kérdést!

Válaszolj 11 kérdésre!

Küldd tovább 11 embernek!

1. Directioner vagyok és életem végéig az leszek.

2. Imádom a teknősöket, van is belőle 3 

3.  énekes szeretnék lenni.. de van egy olyan érzésem hogy nem fog összejönni :D 

4. imádom az extrém dolgokat

5. kicsit fiús lettem, mert van egy bátyám... soha nem babáztam például (nem vagyok lezbi xDD )

6. capoeirázom. mivel senki nem tudja hogy miaz ezért mondom hogy egy barzil küzdősport. 

7. utálom hogy alacsony vagyok

8. oda vagyok a rostos narancsléért

9. szerintem az óriás amőbák úgy áriáznak hogy mélyen azt dúdolják hogy pom po pom pom po pom :DD (tudok róla hogy hülye vagyok)

10. hiper aktiv vagyok kicsit és megvan az a fajta különös képességem hogy megállás nélkü tudjak beszélni, nyelvbotlás nélkül:DD 

11. utálom a szábályokat és előszeretettel szegem meg őket. épeen ezért nem is teljesítem a többi dolgot... 

Tovább küldöm a díjat: 

http://lovewith1d.member.blogspot.hu

http://london1dandme.blogspot.hu

http://zarrylove.blogspot.hu

Hát ez nagyon nem 11... de az uncsi lenne szóval bocsi :DD 

8. fejezet - rivaldafény és lelepleződés

sziasztok! hát csak 1 komi lett.. de már nem tudtam mit kezdeni magammal ilyen szar időben :c xD és ráadásul már 900 megtekintése van  blognak, aminek én nagyon örülök ;) és köszönöm nektek. kitettem egy szavazást is, amit a lap alján láthattok. légyszi jelöljétek be hogy mit gondoltok:))  ez a rész nagyon lapos lett. de nem akarom méris leirni az izgi részeket mert akkor tul hamar vége lenne :DD #értelematetőfokon xd ha tetszik irtkozzatok fel <3 2 komi/válasz vagy egy új feliratkozó után jön a következő :*

*Hayley szemszöge*
Nemsokára hazamentünk a strandról. Pontosabban mindenki a saját házába. Fáradtan dőltem be az ágyba és elvettem a rajzmappámat. Régebben rengeteget rajzoltam.. de valahogy mostanában soha nem volt hozzá kedvem. Most mégis végig hasaltam az ágyamon és rajzolni kezdtem. Magam sem tudom, hogy miért de Harry vonásait örökítettem meg. Ahogy mély zöld szemeivel áthatóan rám néz. Megigézett. Nem felejtettem el, hogy ez csak színjáték, de olyan különleges arca van. Gyönyörű és tökéletes. Kutakodni kezdtem az emlékképeim között, hogy magam előtt láthassam, ahogy mélyen a szemembe néz és féloldalas mosolyra húzza száját. Rajzolni kezdtem és alig másfél óra alatt elkészültem vele. Elhatároztam hogy neki fogom adni... Hiszen a ,,barátnője" vagyok...
Feltápászkodtam a kényelmes fekvő helyzetemből, majd felmentem twitterre. Több millió tweet érkezett a nevemre, amin nagyon meglepődtem. rögtön az elsőt olvastam el.
,,Büdös drogos kurva! Tönkre teszed Harryt!"
Honnan tudták meg? Aggasztott a kérdés. Mert biztos voltam benne hogy Harryt is elárasztották a kéréseikkel, hogy szakítson velem, Nem cseszhetem el itt! Már olyan közel voltam a célhoz. De ha ezt megtudja tuti vége mindennek.... Érdekelt a téma hogy vajon honnan szerezték az infot, ezért különbböző sztárhíres oldalakat kerestem meg. Végül a teen.com on megtaláltam a cikket...

,,Mindig az egyik fő szóban forgó téma a one direction fürtös szépfiújának szerelmi élete. De most több félre nem érthető jelet is adott arról, hogy komoly kapcsolatot ápol egy 17 éves fiatal lánnyal, Hayley Smithel. A friss hír a két fiatal románcáról sokkolta a nagyvilágot és directionerek millióinak a felháborodását keltette.... Ennek az oka valószínűleg az említett leányzó múltja. Nem kétséges ugyanis hogy a vörös szépség aki elrabolta a szépfiúnk szívét közel sem tiszta előélettel rendelkezik. Szorgos nyomozás után kiderítettük, hogy a kisasszony 1 évet ült drogterjesztésért és birtoklásért. Jogos tehát a felháborodás és a feltételezés, hogy elrontja a göndörkét és tinilányok millióinak mutat rossz példát... Vélemények? " 

Nekem végem van. Harry megutál, végleg. Mi lesz így apával? Hogy mentem meg? Nem veszíthetem el! Kétségbe estem és gondolkodni kezdtem új megoldáson de nem jutott eszembe semmi. Éreztem hogy a szemem könnybe lábad, de gyorsan oda kaptam és letöröltem, mert nem akartam sírni. Elvesztettem a reményt, hogy túléli. Vége van.
- Basszameg! - ordítottam fel végső kétségbe esettségemben és teljes erőmből a falba ütöttem. Nem bírtam levezetni ezzel a bennem felgyülemlett negatív energiákat, csak azt értem el hogy az öklöm sajogni kezdett.. Tehetetlen votam és fortyogtam a dühtől. Egy utolsó reményem maradt... Hátha még nem olvasta és akkor ha én mmondom el neki, őszintén akkor talán megbocsájt és együtt maradhatunk és kifizeti a műtétet. Gyorsan megmostam hideg vízzel az arcom és elindultam Harryhez. Becsöngettem és kinyitotta az ajtót. a szeme könnyes volt és piros.
- Már tudom. - ennyit mondott és elfordította a fejét tőlem.
- Kérlek hallgass meg - mondtam és az agyam pörögni kezdett hogy mit mondjak neki és mivel magyarázzam. Hirtelen rájöttem. Csak el kell neki mesélnem miyen nehéz volt nekem akkor és talán megérti és megbocsájt... csak túl kell kicsit dramatizálnom.
- mondjad. - adott engedélyt hidegen, majd kitárta nekem az ajtót, bement és levetette magát egy fotelba. Én is helyet foglaltam a kanapén.
- Figyelj. Rá kényszerültem akkoriban. Ettől még nem lesz bocsánatos bűn, csak azt szeretném, hogy megérts... - kezdtem bele - Nehéz időszakot éltem meg akkor. Az anyukám és a testvérem autóbalesetet szenvedtek és meghaltak. 13 éves voltam. Az apukám abban az időben piába folytotta a bánatát. És egyedül maradtam. Egy idő után belefáradtam, abba hogy minden éjjel álomba sírjam magam. Akkor mentem el megvarratni a tekómat.
- Be strong - suttogta közben inkább csak magában
- Aznap este egy buliba mentem és kicsit leittam magam. Emlékszem hogy Bonnie odajött hozzám és megkérdezte hogy kérek-e. Én pedig hülye voltam, meggondolatlan és tanácstalan, ezért elfogadtam. És hát a függőség jött.... - kicsit megakadtam. Ránéztem, hogy kiolvassam a szeméből, hogy most mire is gondol. Rezzenéstelen arccal nézett rám. - Aztán elhatároztam hogy abba hagyom... és le is szoktam. Csak magamat kellett ellátnom. Nem volt pénzem és hát..... Ez volt az egyetlen megoldás amit találtam pénzszerzésre. És Bonnieval kezdtem dolgozni. - befejeztem a történetet és kipréseltem magamból pár könnycseppet hogy jobban megsajnáljon.
Hosszú percekig ült csöndben és gondolkozott.
- Most jobb lenne ha elmennél - mondta végül. Hideg volt a tekintete és érzelem mentes.
Szomorúan és kétségbe esetten bólintottam, majd felálltam és az ajtóhoz léptem. Vége. Nem lesz pénz, nem lesz donor, és nem marad nekem senki. Sétált utánnam és kinyitotta nekem az ajtót. Aszemébe néztem és végig simítottam az arcán.
- Hagyj - mordult fel és ellökött magától.Könnyek gyűltek a szemembe és kiléptem az ajtón. Még utoljára visszanéztem rá.
- sajnálom - tátogtam. percekig rezzenéstelen arccal nézett rám majd egy sajnálkozó pillantás kíséretében legyintő mozdulatot tett, jelezve hogy menjek már. Felsóhajtottam, nagyot nyeltem és tovább indultam.

7. fejezet - strand

Sziasztok! El sem tudnátok képzelni, hogy mennyire örültem a 2 kommentnek *-*. Nagyon szépen köszönöm:3. Ezentúl próbálok majd jobban odafigyelni a helyesírásra. Sajnálom, hogy ennyire nagyon sokat késtem. De mentségemre szóljon hogy ballagásom volt tegnap. És kicsit sűrű volt ez az időszak... Ez még a szokásosnál is rövidebb és eseménytelenebb lett, de siettem vele. Remélem azért tetszik. 2 koment és új rész! puszi <3

Pár óra múlva teljesen visszatértem a való világba. Még rengeteget beszélgettünk a srácokkal aztán olyan hajnali fél 2 felé haza mentek, engem pedig elnyomott az álom. Reggel a mobilom csörgésére ébredtem.
Álmosan feltápászkodtam és ránéztem a képernyőre. Természetesen Harry hívott. Felvettem a telefont és álmosan szóltam bele.
- Szia.
- Szia Hayley. Már jobban vagy? - kérdezte. Első pillanatban nem értettem, hogy miről beszél, de aztán rájöttem hogy tegnap Mike biztos azt mondta neki, hogy a láztól vannak hallucinációim.
- Igen már teljesen jól vagyok - válaszoltam.
- Ennek nagyon örülök. Lenne kedved strandra jönni? - kérdezte.
- Persze - válaszoltam, pedig bármit szívesebben csináltam volna, minthogy a strandon dögöljek. De ezt csinálja egy ,,barátnő"...
- Oké akkor oda megyek hozzád - mondta és letette.
Nagyot sóhajtottam és a fürdőszobába csoszogtam és lezuhanyoztam. Előkerestem a bikinimet és felvettem, majd vissza vettem rá rendes ruhát, belebújtam a papucsomba és a telefonommal és egy törölközővel a kezemben sétáltam ki a ház elé és vártam Harry érkezését.
Nemsokára megláttam ahogy közeledik felém. Ki tudja miért, nem vette vissza a pólóját és fedetlenül hagyta napbarnított, izmos felsőtestét. A gondolataim elkalandoztak és hosszú másodpercekig elmélyedtem a bámulásban. Aztán megráztam a fejem és minden erőmmel próbáltam a szemébe nézni. Mosolyogva intettem neki. Felém nyújtotta a kezét és össze kulcsolta az ujjainkat és sétálni kezdtünk a strand felé.
- Amúgy, gipsszel a karodon nehezen fogsz tudni fürdeni - állapítottam meg.
- Tudom - hajtotta le a fejét és sejtelmesen elmosolyodott.
- Akkor miértis pont strandra akartál jönni? - nevettem.
- Csak, mert... áhh.
- Igen?
- Hosszú.
- Van időnk - kacsintottam rá.
- Hát látni akartalak fürdőruhában - hadarta el és elpirult.
- Aranyos vagy amikor elpirulsz - mondtam és puszit nyomtam az arcára, ezzel annyit értem el hogy még jobban elvörösödött.
Nemsokára megérkeztünk a strandra és kifizette a belépőket. Bementünk és leterítettük a pokrócot a földre. Ledobtam magamról a ruhámat így ismét bikiniben maradva.
Telt ajkai szétnyíltak és úgy nézett rajtam végig tetőtől talpig, csillogó szemekkel.
- Bekennél naptejjel légyszi? - kérdeztem. Nem mintha annyira féltem volna a leégéstől. De ha már játszunk, játszunk jól.. Nem reagált, még mindíg engem nézett.
- Hahó, Harry, hallasz?? - kérdeztem kicsit hangosabban.
- Mi, hol?? Uhh, bocsi... Csak elbambultam - pirult el - Mit mondtál?
- Hogy bekennél naptejjel kérlek? - ismételtem meg.
- Persze - vágta rá rögtön.
- Köszi - mosolyodtam el és lefeküdtem a földre.
Elővette a táskájából a naptejet és kinyomta a tenyerébe és elkezdte eloszlatni a bőrömön. Lassú mozdulatokkal végül az egész testem sikeresen bekente.
- Nem is mondtad, hogy van tetkód. - mondta és végig simított a hátam alján. - Be strong.- olvasta fel.
- Te se, hogy neked legalább 30 - nevettem fel.
- 43 - javított ki. Elmosolyodtam és felültem majd közelebb csúsztam hozzá, és átemeltem csípőjén a lábam és ráültem. Csókolózni kezdtünk. Kicsit beleharaptam az alsó ajkába, mire a kelleténél hangosabban felnyögött és elég sok tekintet szegeződött ránk.
- Halkíts - kuncogtam, mire megint elpirultt.
Továbbcsókolóztunk és a fenekembe markolt, ami belőlem is egy kisebb nyögés váltott ki és sikerült ismét magunkra vonni az emberek figyelmét.
- Viselkedj Styles. - kuncogtam és lemásztam róla. Csalódottan lebiggyesztette az ajkát.
- Most miért? - kérdezte.
- Mert nem bírod visszafogni magad... és közterületen vagyunk - kuncogtam és tekintetem a fürdőnadrágjára vándorolt, ami már javában dudorodott.
Lepillantott magára és elpirult. Puszit nyomtam az arcára és felkuncogtam.
- Én megyek  vízbe- jelentettem ki és felpattantam. Ő is felállt és a medencéig sétált velem. Én fejest ugrottam a hűsítő vízbe miközben Harry  medence szélén ült és nézte ahogy úszkálok.

° Harry szemszöge°
Néztem ahogy Hayley lubickolt a vízben. A lábamat én is belelógattam  frissítően csillogó medencébe. Minden olyan tökéletes volt. A nap gyönyörűen sütött és kellemes bizsergéssel melegítette a hátamat. Arrébb egy apuka pici 1 éves kisgyerekével játszadozott. Elmosolyodtam. Egyszer majd nekem is lesznek gyerekeim és én is apa leszek. És reménykedem benne hogy egyszer majd Hayley lesz a gyerekeim anyja. És két pici vörös, de göndör hajú gyerekünk lessz és majd ott fognak szaladgálni az egész szobában. És játszunk majd velük. És minden olyan boldog lesz. Tudom, egy kicsit túl előre tervezek. Alig ismerem 5 napja és máris azon gondolkozom hogy majd pár év múlva gyerekeink lesznek. De valami különleges van ebben a lányban. Nem értem, hogy miért de valami hozzá fűz. Oda úszott hozzám és megsimította a lábam.
- Minden rendben Harry? - kérdezte.
- Igen kicsim - mondtam és puszit nyomtam a feje búbjára.
- Most már kijövök.- jelentette ki. Elmosolyodtam és én is feltápászkodtam. - Vagy várj mutatok valamit - vigyorodott el. és a medence széléről szaltót ugrott a vízbe, amit tapssal díjaztam, majd ismét kimászott.

6. fejezet - under the water

Sziasztok!! nagyon, nagyon nagyon sajnálom hogy ennyit késtem.... próbálok majd sietni a következővel. döntsetek hogy inkább gyakrabban hozzak részt de nagyon rövidet, vagy csak hetente/hetente kétszer és akkor hosszút... sajnálom de ennyire futja az időmből. remélem tetszeni fog ez a fejezet :) Bár nem lett túl esemény dús:/  2 kommentet össze tudtok hozni?? *-* nagyon jó lenne... na nem húzom tovább az időt, jó olvasást! 
Még rengeteget dumáltunk az 1d srácokkal. És örülök, hogy sikerült átugranom a 2. akadályt. a barátai bírnak.
- na jó én megyek. - álltam fel.
- hova? - avatkozott bele Harry.
- csak el. - makacskodtam.
- megyek én is- pattant fel és átkarolt.
- mardsz - jelentettem ki és egy laza mozdulattal visszalöktem a fotelba.
durcis képet vágott én pedig mosolyogva intettem a többieknek:
- örülök hogy megismerkedtünk, sziasztok - köszöntem el és kiléptem az ajtón.
természetesen utánnam jött és prédikálni kezdett.
- most, hogy kezdünk kapcsolatban lenni, szeretném tudni, hogy hova mész. - jelentette ki.
- a nap minden percében tudni akarod a tartózkodási helyem?? - akadtam ki egy kicsit.
- csak féltelek - simított végig az arcomon.
- muszály megbíznod bennem Harry. - néztem a szemébe. pedig jobban tenné, ha nem bízna bennem.....
kis szünet után bólintott és félénken elmosolyodott.
- ne félj, nem csinálok hülyeséget. - nyugtattam. Pedig igenis csináltam.
Még hozzá hajoltam egy csókra, amit viszonzott.
- na menj. - mosolygott rám.
- köszönöm - pusziltam arcon és már indultam is.
több oka is volt, hogy már nem akartam maradni. de talán a legfontosabb, az hogy hiányzott a drog. ezt sajnos nem lehet szebben megfogalmazni. nem vagyok függő. mert abba tudnám hagyni... de nem akarom. és érzem ilyenkor belül, hogy hiányzik és hogy KELL. utáltam, hogy elkezdtem, de mégsem akartam abbahagyni.
Hazaértem, lerúgtam a cipőm és berobogtam a szobába. rögtön elővettem a kis dobobzkát a ,,titkos rejtekhelyéről " , az ágy alól, és telefonálgatni kezdtem.
sikerült lebeszélni a többiekkel is. nekem minden akarat erőmre szükségem volt és nem kezdtem el nélkülük. 20 perc múlva megérkeztek és mindenkinek kiosztottam az aprócska bélyegeket és leültünk kicsi körbe a földre.
- mint a régi szépidőkben - jegyezte meg mike és egy félmosolyt villantott.
- amúgy, bocsi hogy rákérdezek, de honnan szerezted? - chad.
- még régről van. mostmár sokkal nehezebb LSD-t beszerezni. szigorítottak. - húztam el a számat.
- nem akarasz vissza menni a bizniszbe? - bonnie.
- túl kockázatos. legutóbbis szerencsém volt, hogy csak 1 évet kaptam és az is nagyon szar volt.
- jah. jól hazudtál a bíróságon - nevetett fel chad.
- kussolj - vigyorogtam.
- szerintem szálljunk - adta az utasítást mike.
magunkra zártam az ajtót. a számba vettem az apró bélyeget és pár másodperc múlva már egy egészen más helyen jártam. egy tóban úsztam. de vize narancssárgán csillogott. fekete halak úszkáltak mindenfelé. és füst szállt fel a vízből. csak nevettem. felnéztem az égre. a nap zöld volt és úgy vakított. Pár madár repült el az arcom előttkisérteties csiripelésük volt. megmerevedtek a végtagjaim és süllyedni kezdtem. felsikítottam.
- segítség!!! megfulladok!!!! - ordítottam és paranoiás félelem járta át minden egyes porcikámat. de csak süllyedtem és senki nem segített. a tó színe változott. a narancssárga átment sárgába majd zöldbe. és a szivárvány színei szerint változott ahogy egyre mélyebbre süllyedtem a végtelen tóban. Leértem az aljára. Hirtelen egy érthetetlen nyugodtság járt át. Úgy éreztem magam, mint aki otthon van. Messziről énekszót hallottam és úszni kezdtem az irányába. Egy bálnát pillantottam meg, aki tátott szájjal nézett rám. az egész bőre tele volt írva nevekkel. Nevekkel a múltamból. Emberek  neveivel akiket ismertem. Akaratlanul is közzelebb úsztam hozzá és megsimítottam a bőrét. Minden egyes megérintett név tulajdonosa lidércként lebegett el előttem. valamiért tovább úsztam, be egyenesen a bálna száján. Becsuktam a szemem és nem is tudom, hogy mennyi ideig nem nyitottam ki. Nem akartam még egy megint más világot látni. félve nyitogatni kezdtem a szemem és a fény elvakított. De már ott voltam a szobában. a többiekkel. Chad a földön ült és térdét átkarolva dülöngélt és motyogott
- a falak. össze fognak nyomni. Meghalunk! - könnycseppek csordultak ki a szeméből miközben ordított.
Én nem tudtam összerakni a képeket a fejemben. Lebegtem egy álom és egy valóság világ között. Még mindig úgy éreztem hogy a bálna gyomrában vagyok. és ha kilépek az ajtón ott lesznek a nevek, az alakok, a csalogató zene a fekete halak és a szivárvány színű tó. Mike már teljesen kijózanodott.
- mennyi az idő? - kérdeztem kábultan.
- este 6. - válaszolt, miután a telefonján megnézte az időt.
több mint 7 órán keresztül tartott a kis látomásom.... megizzadtam és a szívem hevesen vert. Megpróbáltam felállni. de szédültem és visszaestem a földre. Chadhez mentem és próbáltam megnyugtatni, bár még én se voltam egészen magamnál.
- Chad nyugodj meg, nincs semmi baj.... nem nyomnak össze a falak. egy bálna gyomrában vagyunk a tó fenekén. nem kell félned - magyaráztam neki, és teljesen biztos voltam benne hogy így is van.
Csengettek.
- basszameg -szitkozódott Mike és felállt.
- nehogy kimenj!!! - sikítittam és akarjába kapaszkodtam, hogy ne tudjon elindulni.
- nyugi Hayley. nem lesz semmi baj - mosolygott. Könnyek szöktek a szemembe, hogy nem tudok segíteni, nem hisznek nekem.
- kérlek - néztem rá.
- ne félj - adott egy puszit és kiment.
kétségbeesetten remegtem. Meghalunk. Csak ez a szó visszhangzott a fejemben. felkészültem rá, hogy itt a vég. Ismét nyílt az ajtó és összeszorított szemmel vártam, hogy az éppen lila víz elárassza a szobát és örökre magával ragadjon. Félve kinyitottam a szemem és meglepetésemre szárazság volt és Mika mellett Harry állt.
- nézd csak kit találtam - vigyorgott Mike.
Én semmit nem értettem.
- Mi történt a vízzel? - kérdeztem és szemeim tágra nyíltak.
- miről beszélsz kicsim? - kérdezte Harry.
- Itt kint víz volt! Meg egy bálna és nevek és fekete halak és egy halk, ijesztő ének!! És a bálna, aminek a gymrában vagynk! Már rég meg kellett volna fulladnunk!! - lihegtem.
- Lázad van? - jött oda és kezét a homlokomra tette.
- Jól vagyok! - löktem el.
- De hiszen te remegsz. El kéne menned orvoshoz. - aggodalmaskodott.
- Semmi bajom nincs!!! - kiabáltam rá.
- Harry ki jönnél velem egy kicsit a folyosóra? - szólt neki Mike, amit ő egy bólintással nyugtázott és kilépett a szobából.
Feszülten vártam hogy mi történik kint. Ideges voltam és nem bírtam felfogni a dolgokat. Mike nemsokára visszajött egyedül.
- elment. - mosolygott. - te pedig értsd meg, hogy nincs itt víz drágám. Csak hallucinációid voltag a drogtól. De már vége, nem kell félned. Nyugi - simogatta meg a vállam.
Egyszerre minden eszembe jutott. és felnevettem a saját hülyeségemen.

Most még írok ide is:D Csak annyit szeretnék leszögezni, hogy soha nem próbáltam ki ilyeneket és nem is tervezem és tudom hogy felsleges, de azért kérlek titeket hogy ti se próbáljátok ki :) puszi :*

5. fejezet - hi, we're one direction!

sziasztok! El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire örülök a kommentnek és az új feliratkozónak. Főleg, mert volt már pár blogom és egyik se volt sikeres.. szóval nagyon szépen köszönöm a pozitív visszajelzéseket :) Próbáltam sietni a résszel, de sajnos nem jött össze mert bealudtam a gép előtt ülve :3 ez a rész nem annyira eseménydús, de azért remélem tetszeni fog ;) a következő vagy 2 komment vagy 1 új feliratkozó után jön... jah és bocsi hogy rövid, de kevés az időm... hétfőn lezárják a jegyeket és onnantól nem kell majd tanulnom és akár naponta vagy kétnaponta is tudok hozni részt.  nem húzom tovább az időt, jó olvasást :*

Reggel ugyanígy ébredtem, Harry-n fekve. feltápászkodtam és reggelit kezdtem csinálni. Rántotta. idáig terjed a szakácstudomáynom. nemsokára Harry csoszogott be a konyhába és hátulról átölelt.
- jó reggelt gyönyörűm - suttogta a fülembe.
- neked is - válaszoltam tömören és folytattam a főzőcskézést.
- jó illata van. - próbált beszélgetni, hogy megtörje a kínos csendet.
- pedig odaégettem - nevettem fel, közeb lezártam a gázt és kitettem két kistányérra a tojást.
Leültünk és enni kezdtünk.
- ez nagyon szar - jelentettem ki az első falat után.
- nem dehogyis... tök finom - nyugtatott.
- még nem is ettél - nevettem fel.
- de majd fogok. - mondtza és erőt vett magán és fintorogva lenyelt egy falatot.
- mondtam hogy szar - röhögtem.
- nem szar, csak kicsit megégett... nekem ízlik. - próbált kedves lenni.
- akkor megeheted az enyémet is. - gondoltam egy kicsit megszivatom - én mentem zuhanyozni - jelentettem ki, felálltam és a fürdőbe csoszogtam.
Gyorsan letusoltam, feltettem egy nagyon kevés sminket, copfba fogtam a hajam és felvettem egy egyszerű farmerkabátből, egy fehér pólóbol és egy cicagatyából álló ruhaösszeállítást, majd vissza sétáltam a konyhába.
Harry tányérja már üresen állt.
- kidobtd a kukába mi? - kérdeztem.
- nem, dehogyis - hazudott.
Csak elnevettem magam és elmentem elmosogatni a tányérokat.
- eljössz hozzám? bemutatlak a barátaimnak.
- persze. - adtam az egyszerű választ.
kisétáltunk a házból és becsuktam az ajtót.
- jaj ne. megint a motorral kell mennönk? - kérdezte kétségbe esetten.
mosolyogva bólinottam és felültem rá. Egy nagy sóhajtás kiséretében felült mögém és én beindítottam a motort.
- Várj! - szólalt meg még mielőtt elindultunk volna és felállt.
- mi van?
- ez így nem jó. nem ülhetek én mögötted. Ez így nem okés.
- pasik - jegyeztem meg motyogva.
- mondtál valamit? - vont kérdőre.
erőt vettem magamon, hogy ne kezdjek el kiabálni és ne osszam ki nagyon... csak túl hirtelen haragú és heves természetű vagyok. nagy levegőt vettem.
- csak annyit, hogy nem tudsz motort vezetni drágám - mondtam erőltetett nyugalommal a hangomban.
- mintha te annyira tudnál - jegyezte meg. itt vége volt. az agyam kikapcsolt és üvölteni kezdtem.
- na ide figyelj! kibaszottul nem érdekel a véleményed. vagy gyalog mész a buzi barátaidhoz vagy elviseled hogy a motoromon hátul ülsz. Nagyon felbasz, hogy azt hiszed mindenkinél jobb vagy pedig te is csak egy vagy a sok beképzelt tinisztár közül!! - kiabáltam rá.
percekig némán állt.
- na ez a kiborulás kurva sexy volt - vigyorodott el perverzül. nagyon meglepett a reakciója. nem állt le veszekedni velem. furi. erre úgy döntöttem, hogy inkább nem reagálok. vissza ült mögém. és végre elindultunk.
A már ismert útvonalon hajtottam végig. megálltam a ház előtt. Leszálltunk és uriember módjára kitárta előttem a kaput és mutatta, hogy menjek be.
- micsoda kis gentleman - kacsintottam rá.
Alaposabban szemügyre vettem a kertet. Nagyon luxus. egy óriási medence volt a közepén külön egy jacuzzival. hátrébb egy óriási garázs, ahol harry kitudja hány kocsija parkol. egy pici szökőkút, kert kiülő hintaágy, és sok növény. de mindez luxuskivitelben. az egész földszint oszlopokon állt és teljesen nyitott volt. azon gondollkoztam, hogy mit kezdenek ezzel télen? mindegy. ők tuddják. erre még két emelet tornyosult full üvegből.
- gyere, menjünk be - mosolygott.
- várj.... mi van ha a barátaid nem fognak bírni engem? félek, hogy azt gondolják majd, hogy nem vagy hozzám való. - néztem a szemébe. 2. lépése a tervemnek. ahoz, hogy a barátnője legyek egyrészt el kell érnem hogy a haverjai bírjanak. másrészt olyannak kell lennem akit védelmezhet. hogy a pasi egóját ne sértsem meg.
- nyugodj meg, imádni fogak. - mondta és arcon puszilt. - na gyere - utasított és átkarolt. ez jó jel, már érzi hogy irányíthat. a fiúk egojának ez muszály, ezt megtapasztaltam.
bementünk.
- megjöttem! - kiabált be harry.
egy fiú odarohant és harryt élő pajzsként használva bebújt mögé.
- annyira jó hogy itt vagy! védj meg! Zayn kanalakkal üldöz! ments meg! - nyafogott.
- ő itt hayley - mutatott be egy torokköszörülés után.
- jajj bocsi, nem vettelek észre - mentegetőzött - nem akartam bukó lenni, mert én általában nem vagyok bunkó - magyaráztam.
-hagyjuk, semmi baj - mosolyogtam rá. - hayley smith - mutatkoztam be.
- liam payne. - mondta ő is a nevét és megölelt. az ölelés hosszabra sikeredett mint gondoltam, amit Harry egy hangos szándékos köhögéssel jelzett. elengedtem a srácot.
- örülök hogy találkoztunk. - mosolyogtam rá. nehezemre esett így viselkedni. nem is a kedvességgel volt a baj. csak illedelmesen. nehéz ez nekem....
beljebb mentem és a többiek csodálkozva néztek rám. bár engem is értek meglepetések, mivel a földön szanaszét kanalak hevertek az asztalra egy húsz fős csoportnak elefendő mennyiségű kaja volt kipakolva és az egyik gyerek köszönés helyett a kitömött gaélambjával kommunikált (?)
- ne haragudj, nem tudom, ki engedett be. de most nem adunk autogrammot bocsi - mondta monoton hangon egy fekete hajú srác és közben tekintetét egy pillantra sem emelte le a saát tükörképéről.
- nem egy fan vagyok. - jelentettem ki.
- márpedig nem ismerlek, szóval elmehetsz - bunkóskodott. megforgattam a szemem, megint. és csak álltam fapofával. közben harry megérkezett és összekulcsolta az ujjainkat.
- srácok ő itt hayley. - mutatott be.
- ugh... bocsi, nem tudtam. csak tudod a rajongók .. - kezdett el mentegetőzni.
- semmi baj - mosolyogtam rá.
bemutatkoztunk egymással a többiekkel is. és faggatni kezdtek. mindenről. hogy hány éves vagyok, mit dolgoznak a szüleim, hol találkoztam harryvel, járunk-e, mit csinálok szabadidőmben, mit dolgozok.... stb. mindent számon kértek én pedig mindenre őszintén válaszoltam. persze azt leszámítva hogy az egész párkapcsolatot csak megjátszom. Miután mindenre rákérdeztek jött a kérdés amit a végére tartogattak.
- ti most jártok? - tette fel vigyorogva Niall.
Harryvel összenéztünk. még nem tudtuk mi se. mármint én tudtam. de ha az ő szemszögéből néznénk. ismer 4 napja, vagy annyise. és tegnap közöltem vele hogy érzek iránta valamit. és smároltunk.. ennyi. ez nem kapcsolat.
egyszerre vágtuk rá a választ.
- majd meglátjuk! - mondtuk kórusban és összevigyorogtunk.
- most ezt hogy értsük? - kérdezte Louis.
- majd meglátjuk! - mondtuk megint egyszerre és felnevettünk.
- ezt ti gyakoroljátok? - kérdezett rá zayn.
- minden nap Malik - kacsintottam rá.
- megadom az áldásom. - jelentette ki komoly arccal Louis. mire én egy olyan WTF fejjel néztem rá.
- majd én megmagyarázom - emelte fel a kezét Liam és megköszörülte a torkát. - áldását adja rátok. megengedi hogy járjatok. vágod?
- a szó jelentését eddig is felfogtam - nevettem.
- akkor mi nem világos? - kérdezte Harry.
- a barátaid engedélye kell ahoz hogy valakivel járj??
- csak meghallgatom a tanácsukat.
Első gondolatom: ez furi. de kedves vagyok most.
- ez aranyos mosolyogtam - hogy ne essek ki a szerepből és arcon pusziltam a jövőbeli ,,pasimat"

4. fejezet - apámért BÁRMIT megtennék!

Hát sziasztok! köszönöm szépen az új feliratkozót. meghoztam a 4. fejezetet. talán mostmár látszik, hogy miből indul ki a cselekmény. Remélem nem okoztam csalódást :3 a következő vagy 2 komi vagy egy új feliratkozó után jön :) jó olvasást. :*


Miután jól kisírta magam Harry vállán. szó nélkül a fürdőbe rohantam. Megmostam hideg vízzel az arcom. A szemem teljesen piros volt, a fejem pedig zúgott. A konyhába siettem és elővettem egy aspirint és töltöttem egy pohát vizet, majd bevettem a tablettát. Vissza ballagtam a nappaliba. Harry a kanapén ült. Amint beléptem tekintete rám szegeződött.
- Jól vagy? - kérdezte aggodalommal a hangjában
kis ideig csendben voltam.
- Ez nem történt meg, érted!!??  nem sírtam, mert én sosem sírok - jelentettem ki rezzenéstelen arccal.
Elnevette magát. Vetettem rá egy szúrós pillantást, mire elhallgatott. És elkomolyodott.
- szóval nem vicceltél - állapította meg.
- hát nem.
Kínos csend állt be. Kezét lassan, óvatosan a térdemre helyezte és végig simított a combomon.Közben kereste a szem kontaktust.
- Túl látványosan nyomulsz - nevettem fel.
- nem is igaz - pirult el és lesütötte a szemét.
- Miért nem hívsz el randira? - kérdeztem.
- Talán azért, mert már egyszer elhívtalak és közölted velem, hogy nem vagyok az eseted - húzta fel magát.
- próbáld csak ki - bíztattam.
- oooookééé - húzta el a szót majd megköszörülte a torkát - szóval Hayley, lenne kedved eljönni velem valahová? - kérdezte és a remény utolsó szikráit véltem felfedezni a szemében.
- nem - válaszoltam mosolyogva.
- Akkor ez most mi a faszra volt jó???  - akadt ki.
- Most már biztosan tudod, hogy nincs értelme nyomulnod - kacsintottam rá.
- Annyira nagyon fel tudsz idegesíteni. - motyogta magában. és kicsit szégyenkezve a földet kezdte fürkészni.
Csörgött a telója.
- ohh baszki. - szitkozódott és felvette.
-Hallo - szólt bele.
...
- Nagyon sajnálom bocsi. Teljesen  kiment a fejemből, csak mert a kórházban.... - itt abba hagyta a mondatot.
......
- hát.. az úgy volt...
.....
- nem, nem csak ... - köhintett eggyet - a kezem, eltört.
Valószínüleg a beszédpartnere ordibálásba kezdett, mert a telefont eltartotta a fülétől messzebbre.
- bocsi, tényleg - annyit mondott végül és letette.
- ki volt? - kérdeztem
- A menedzser. lekéstem a mai koncertet és elmaradt. A rajongók dühösek... Meg a többiek is a bandából..
- nem is mondtad hogy énekelsz..- csodálkoztam
- nem kérdezted.
Kínos csend állt be.... megint.
- na jó, figyelj, nekem el kéne mennem beszélni a menedzserrel.... Most elég pipa.  el tudnál vinni? - nézett rám kiskutya szemekkel.
Szemforgatás kíséretében bólintottam.
- túl sokszor forgatod a szemed.
- nem igaz!
- de igen!
- te meg ha így folytatod gyalog fogsz hazamenni - nevettem
- kussolok.
kisétáltunk az ajtón, bezártam és rámutattam a motoromra.
- nehehehehem! nem! nem! nem utazok ezzel! - kezdett el panaszkodni.
- mondtam, sétálhatsz is.
kicsit gondolkodott és a kezével olyan mozdulatokat végzett, mintha a nemlétező szakállát simogatná. Közben én elképzeltem kecskeszakállal és majdnem rám tört a röhögőgörcs.
- jó.. menjünk... de ugye nem fogok meghalni? - kérdezte.
- nem hát. gyere - húztam magammal és felültem a motoromra - szállj föl mögém. - mondtam el a nyilván valót, mire végre megmozdult és átemelte a lábát.
- tudod fél karral nehéz kapaszkodni, szóval ne menj majd olyan gyorsan - kért.
- nem ígérek semmi - kacsintottam rá hátrafordulva. - hol laksz?
- majd mondom az utat. - adta válaszul, erre én beindítottam a motort és gázt adtam.
Elindultunk és.... hát jó hogy nem ígértem semmit, mert igenis gyorsan mentünk . közben folyamatosan kiabálta hogy merre kanyarodjak és sikeresen elvittem a házához, ami egy kész villa volt. 2 emelettel óriási medence.. brutális. elköszöntem tőle és vissza felé indultam. mikor elhajtottam a kórház előtt beugrott. csütörtök van. Bassza meg. Teljesen kiment a fejemből. csütörtök van. mindíg ilyenkor tudom meglátogatni. Vissza fordultam és megálltam.
Szinte biztos voltam benn hogy már alszik ilyen későn.. Futva haladtam fel a lépcsőkön a jól ismert szoba felé. benyitottam és a zajra kinyitotta a szemit.
- sajnálom apa, nem akartalak felébreszteni - mondtam.
- Hayley - mondta gyenge hangon.
oda rohantam hozzá és megöleltem. könnyek gyűltek a szemembe.
- hogy vagy? - kérdezte én pedig le ültem mellé és hosszan meséltem neki. Ő csak hallgatott és mosolygott.
annyira hiányzott.
- zajt hallottam minden rendben - nyitott be Dr. Morgan. - áhh szia hayley - köszönt.
- jó estét - álltam fel és kezet nyújtottam felé, amit viszonzott.
- beszélnem kéne veled. kijönnél egy kicsit a folyosóra?
- persze.. apa, mindjárt jövök - mondtam és még oda futottam hozzá és puszit nyomtam a homlokára, majd kiléptem a folyosóra az orvossal.
- figyelj.. nehéz ezt mondanom. De apukád állapota sokat romlott - kezdte.
Nagyot nyeltem.
- kérem bökje ki hogy mi van és ne kerteljen. - mondtam és mély levegőt vettem.
- új szívre van szüksége. - mondta. egy pillanatra elszédültem.
- Akkor szerezzen egy kibaszott donort!!! - kiabáltam rá.
- Kérlek nyugodj meg hayley - tette a kezét a vállamra.
- nem nyugszom meg!! csak ő maradt nekem. mindenkimet elvesztettem!! - kiabáltam és éreztem hogy a torkomon van már a sírás.
- lenne donor. csak..... nem olcsó - húzta el a száját.
- Mondja mennyi és megszerzem!!
- hát.. ha a száálítást nézzük meg a foglalás és a műtét költség akkor legalább 2600 font..
- honnan szerzek én annyi pénzt? - váltottam inkább kétségbe esett hangnemre.
- sajnos ebben már nem tudok segíteni - mondta.
- Mennyi idő alatt kell meglennie? - kérdeztem.
- 1 hónap. le kell foglalni. különben másnak adják - mondta. - most ha megbocsát én megyek - mondta és távozott.
Megsemmisülve mentem vissza terembe. apa már aludt. Leültem mellé.
- Megfogom szerezni a pénzt apa! ne félj. megígérem, hogy megslesz - suttogtam, majd adtam egy puszit a homlokára és kimentem. lefutottam a hosszú fehér lépcsőkön, és hazáig hajtotam. Ledobtam magam a kanapéra és gondolkodni kezdtem. 1 hónap, 2600 font. esélytelen. nem jutottam semmire. Hiába törtem a fejem. telefon csörgés zavart meg. de nem az én csengőhangom volt.. Mentem a hang irányába és megláttam Harry telefonját, valami Louis hívta. gondolkodás nélkül felvettem.
- hallo, ki az? - szólt bele Harry.
- én vagyok, Hayley. - mondtam.
- huhh, akkor megnyugodtam. bocsi csak egyik barátom mobiljárom hívtam magam, mert nem tudtam, hogy hol van a telom és.. - hadarta.
- értem - szakítottam félbe nevetve.
- elmegyek érte jó?
- persze gyere. - mondtam és hallottam hogy hátra kiabál ,,louis el tucc vinni?" és érkezett a válasz is ,,persze melyik kocsiddal vigyelek?" .. ,,porsche!" kiabálta. És ebben a pillantban beugrott.. a megoldás. - bocsi le kell tennem. - mondtam és lecsaptam a telefont.
Hiszen énekes.. milliomos. Most hallottam több kocsija van. és az egyik egy porscah. Egy óriási villában lakik. iphon5-je van... lerí róla hogy kő gazdag. Ő ki tudná fizetni a műtétet. csak ügyesen manipulálnom kell.. és gondolkozni kezdtem. El kéne csábítanom. merthát valamit valamiért, nemde?? tudom, ez nagyon bunkóság és büdös ribancnak érzem magam... de nem veszíthetem el anyám és a tesóm után még apukámat is. Már nem bírnám ki.
Nem sokára megérkezett Harry és szerencsémre egyedül jött.
Kinyitottam neki az ajtót és a kezébe adtam a telefonját.
- nem jössz be egy kicsit? - kérdeztem.
- Hát ami azt ileti Louis kint vár.
- itt aludhatsz, van vendégszoba. nyugodtan mond meg neki hogy haza mehet - mondtam. minden erőmmel azon voltam hogy kedves legyek. mekkor egy kurva vagyok.. ez elszomorított. de apáért bármit megtenék. és tudom, hogy miután kifizette a műtéte, meg kell majd neki mondanom, hogy kihasználtam. és nem akarom ezt tenni. de nincs más megoldás.
-okééé - mondta és láttam rajta hogy nem érti miért vagyok ilyen. kilépett az ajtón és az ablakon keresztül láttam hogy mond valamit a haverjának, aztán visszajött.
- kérsz valamit inni? - kérdeztem és kedvesen rá mosolyogtam.
- nem köszi - mondta és az értetlen arckifejezés még mindig nem tűnt el.
- ülj le - paskoltam meg magam mellett a kanapét. mire szófogadóan helyet foglalt mellettem.  kezem a térdére helyeztem és simogatni kezdtem a combján ő pedig csak tágra nyílt szemekkel nézett. végig simítottam a felsőtestén és beletúrtam a hajába. teljesen értetlenül nézett rám, de persze, hogy nem állított meg. akadozva vette a levegőt. Hamar kitapasztaltam, hogy a gyengepontja, ha a fürtjeivel játszadoznak. ezért ezzel még elszórakoztam egy kis ideig. aztán egy hirtelen mozdulattal leföntöttem és a csípőjére ültem, mire kisebb nyögés hagyta el a száját.
- miért csinálod ezt? - dadogta.
- mert már nem bírom elfojtani az érzéseimet - hazudtam... szerintem elég hihetően, mert átvette az irányítást és ajkait az enyémre tapasztotta. nyelveink vad táncot jártak, míg végül levegő hiánya miatt elváltunk. a szemebe nézett és tekintete csilliogóbb volt, mint valaha.
- olyan gyönyörű vagy - motyogta, és a fülem mögé tűrte pár kósza hajszálam. a bűntudat elkezdett felemészteni belülről. ,,apáért teszed" ezzel nyugtatgattam magam. adtam egy puszit a szájára és fejem a mellkasára döntöttem.
- holnap bemutatlak a barátaimnak. - mondta.
egy kikényszerített mosollyal az arcomon bólinottam. szerintem elalduhattam, mert többre már nem emlékszem.

Blogvideo :)

sziasztok. Most még nem fejezettel jövök, de ha minden igaz még ma kint lesz az is. Viszont elkészítettem a blog előzetesét :) megosztani, kommentálni ér ;) remélem tetszik :D
http://www.youtube.com/watch?v=TIgIiPM1Ifc

titkos infó: ma a fejezetben kiderül valami ami elindítja az egész cselekményt tulajdonképpen...
jah és még annyit akartam mondani, hogy ne számítsatok a végén happy endre :// csak azért szólok most, mert ha olyan blogot akartok olvasni ahol összejönnek boldogok, megházasodnak gyerekuk születik... stb. akkor nem jártok jó helyen. nagyon köszönöm a feliratkozóknak és
ennyi voltam.. bocsi a felesleges rizsálásért :D csak néha nem bírom abbahagyni a beszédet xD

3. fejezet - sírd ki magad...

Sziasztok.... Sajnálom, hogy késtem és ez se lett túl hosszú :/ de elég bonyolult volt ezt is összehozni....Főleg hogy kémiából bukásra állok, ezért el voltam tiltva géptől :( most is sunyiban jöttem fel :D remélem a várakozás ellenére még olvasni fogjátok a blogom.... 1 komment után jön a következő. :* Jó olvasást


Gyorsan mindenki lemászot.. vagyis inkább leugrottunk és gurulással értünk földet. Odarohantunk Harryhez chad hívta a mentőket, én pedig leguggoltam mellé a földre és rázogatni kezdtem
- Harry kelj föl... kelj már föl!! - ordítoztam vele.
Bonnie ült le mellém és kezébe fogta Harry csuklóját és a pulzusát próbálta kitapogatni.
- nem érzem... szerintem nem élte túl. - mondta.
- Hát ez télleg kurva sokat segített!!!!!! - ordítottam teljesen kiborulva - inkább csinálj valamit ha olyan nagy orvos vagy!!!!!!!
megrántotta a vállát és arrébb ment.
- Hayley, szerintem hagyjuk itt.. nehogy megtudják, hogy mi.... - kezdte mike.
- Hülye vagy!!!! Nem hagyhatjuk itt!!!! Csak nem halt meg!!! Nem halhatott meg!! Csak két emeletet zuhant!!!!! - ordítottam., majd Harry felé fordultam és teljes erőmből felpofoztam... tudom, ez nem segített... - kelj már fel!!!!!  - ordítottam tovább, aztán végleg feladtam. Lerogytam a földre és a tenyerembe temettem az arcom. Sok hibát követtem el az életemben... De ez ás volt. Egy ember élete miatta hunyt ki. Sírni kezdtem. 17 év alatt másodszor. Megérkeztek a mentők és feltették egy ilyen ágy izére.
- Meghalt - emelte a tekintetem reménykedve a mentősre, aki profibb módon mint bonie a pulzusát kezdte méregetni.
- Nem.... - ennyit mondott, majd bezárta maga mögött az ajtót.
Óriási kő esett le a szívemről. Nagy sóhajtással a földre rogytam.
- Gyertek srácok, menjünk be a kórházba.... - mondtam.
- Mi minek?? Te hoztad ide. A te hibád hogy leesett - vágta elég durván a fejemhez chad.
- akkor valaki más eljön? - kérdeztem. és közeben chadre vetettem egy szúrós pillantást.
- Igaza van. - helyeseltek. Megforgattam a szemem.
- Jó, akkor egyedül megyek. - mondtam és sarkon fordultam majd megindultam a kórház felé.
Nem volt túl hosszú séta, de ezer évnek tűnt. rettegtem, hogy mi van ha súlyos baja van... és erről én tehetek az én hibám. Hiába mondogattam magamnak ,,nem te tehetsz róla" nem bírtam elhitetni magammal....
Beértem a kórházba. Hosszú kérdezgetés és idegeskedés után megtudtam, hogy hol találom Harryt. Bekopogtam a terembe, de csak egy kopaszodó, ötvenes éveiben járható orvost találtam bent.
- Jóestét.... Harry-t keresem, a vezeték nevét sajnos nem tudom - kezdtem.
- Most éppen röntgenezik, utánna viszik gipszelni. Aztán beszélhet vele. - válaszolt kifejezéstelen arccal.
- köszönöm... Megkérdezhetem hogy milyen állapotban van?
- Nem tudunk pontosat mondani. De az biztos, hogy nagy szerencséje volt. Csak zúzódások többnyire. De a kulccsont és a váll környékén lehet, hogy eltört. - darálta. Bólintottam és leültem azzal az elhatározással, hogy megvárom. Kb. fél óra ücsörgés után megérkezett. Kicsit sántítva ugyan, de járt, ami már önmagában megnyugtatott. Viszont a teljes bal karja be volt gipszelve.
- Szai, - köszönt és megjutalmazott egy szemrehányó pillantással.
- hello. - köszöntem vissza.
- Mr. Styles haza mehet. Pénteken jöjjön vissza kontrollra. - szólta az orvos.
Kifelé vettük az irányt és nem beszéltünk.
- Na jó, akkor én megyek is. Jobbulást, szia - intettem és elindultam.
- Várj!! Csak így itt akarsz hagyni??? - kiabált utánam.
- Igen - válaszoltam - miért, mit vártál??
- Hát nem is tudom.. miattad zuhantam 2 emeletet.. a legkevesebb hogy bocsánatot kérsz!!!
- Nem miattam volt, oké!!?? Te voltál olyan hülye, hogy megpróbáltál felmászni egy 7 emeletes házra. Mit vársz, mit csináljak??
- Például haza vihetnél... mert így nem tudok vezetni - mutatott a begipszelt karjára.
- Gyalog sincs messze.
-de ha feltűnt, sántítok - emelte fel a hangját.
- Ha feltűnt én is gyalog jöttem - tártam szét a kezem.
- nem baj. találj ki valamit.
- ja persze, majd ölbe kaplak és a házadig cipellek.. aztán főzök neked vacsorát, betakargatlak mondok estimesét és jó éjt puszit is adok - soroltam irónikusan.
- Na ez nem egy rossz ötlet - vigyorgott.
- A seggedet ne töröljem ki esetleg?? - húztam fel magam.
- Hát ami azt illeti....
- Na én mentem - vágtam közbe és gyorsabb léptekkel elindultam a házam felé.
- Várj már meg, én lassabb vagyok.
- Tudom, és nézd milyen ügyesen kihasználom - fordultam hátra és kacsintottam rá, majd még gyorsabban kezdtem szedni a lábam.
Aztán kezdtem megsajnálni és lealassítottam... bár szerintem csak a tudatalattim hatott rám és nem szándékos volt. Megálltam és megvártam amíg oda ér. Rá támaszkodott a vállamra és úgy mentünk tovább. Oda értünk az én házamhoz.
- Most be jössz gondolom - mondtam, mire ő bólogatásba kezdett széles vigyorral az arcán. FElsóhajtottam és simét megforgattam a szemem.( Az utóbbi időben sokat forgatom a szemem )
kinyitottam az ajtót és bementünk. A szobám felé vettem az irányt, ő pedig követett. Leültem az ágyamra és próbáltam nem tudomást venni, arról hogy a képeimet nézegeti a falon.
- Van egy ikertestvéred?? - nézett rám csodálkozva.
Éreztem hogy könnyek gyűlnek a szemembe, a gyomrom görcsbe rándult és pár percre a világ elhomályosodott. Próbáltam eloszlatni a borzasztó emlékeket, de nem hagytak nyugodni.
- Volt - ennyit nyögtem ki. Elfordultam és a szememet törölgettem. ,,Nem sírhatok" mondogattam magamnak.
Odaült mellém és átkarolt.
- Sírd ki magad Hayley... Az nem a gyengeség jele. - mondta és együttérzően a szemembe nézett.
- Hagyjál - öktem le a kezét a vállamról.
- Tudod, könnyebb lenne, ha kibeszélnéd magadból. Mi történt?
- Nincs szükségem lelkizésre... Jól vagyok - erősködtem..
- Hát persze ,,jól vagy'' - forgatta meg a szemét.
- Ne forgasd már a szemed, ezt csak én csinálom - nevettem.
- Ne tereld el a témát! - szólt rám. - Beszéljük ezt meg. Hidd, el jobb lesz!!
- Dehogy lesz jobb. - zártam rövidre, felálltam és kimentem a szobából. Becsaptam magam mögött az ajtót és lefeküdtem a kanapéra...
-Még hogy beszéljük meg. Miért is tartozna rá?? Ez csakis az én dolgom. Hagyjon békén. Hagyjon engem mindenki békén!!! Senkire nincs szükségem! - dühöngtem magamban.
De akkor eltört a mécses.... Kit is álltatok? Nem gyógyult be ez a seb... és talán soha nem is fog. Nem,  nem vagyok jól. Kitört belőlem a sírás. Átöleltem a párnám és úgy zokogtam.
- Ölelés?? - hallottam meg rekedtes hangját. Hátra fordultam és széttárt karokkal állt. Felpattantam és átöleltem, fejem a mellkasába fúrtam és csak zokogtam.....

2. fejezet - a pénztárca

Sziasztok! Megérkezett a második fejezet is :) Remélem tetszeni fog. Kommenteljetek és iratkozzatok fel rendszeres olvasónak légyszi <3  Össze tudtok hozni 2 komit??? Nagyon jó lenne :D mindenesetre jó olvassát.

Magamban megállapítottam, hogy izomlázam van. huhh, durva lehetett a tegnap este.... Ennyi kellet és a képzeletem szárnyalni kezdett. Kicsit felnevettem, magamban majd ledőltem a kanapéra és a plafont néztem... Tudom, rendkívül izgalmas elfoglaltság. Gondoltam nem ártana találkozni pár régi baráttal ezért telefonálgatni kezdtem. Le is szerveztünk ma estére egy kis találkozót. Visszadőltem a kanapéra és elmerültem az édes semmittevésben. Csöngettek, amin nagyon meglepődtem. Kedvetlenül felálltam és ajtót nyitottam.
- Harry? Hát te mit keresel itt? - csodálkoztam.
- Neked is szia - gyúnyolódott, amit megjutalmaztam egy gyönyörű szemforgatással. - Amúgy a kocsiban hagytad a pénztárcád. - mondta és felém nyújtotta.
- Oh kösz - mondtam és kivettem a kezéből és meglöktem az ajtót, hogy becsukódjon.
- te aztán tudsz kedves lenni. - jegyezte meg egy kis éllel a hangjában és nem távozott.
- azt hittem ennyi volt. és mész.
- Na jó. az az igazság, hogy akartam kérdezni valamit.... - kezdte. Én meg olyan ,,jajjneebbőlmegmilessz" fejjel néztem rá - szóval, annyira még nem ismerlek.. és éppen ezért jó lenne ha jobban megismernénk egymást... Nyílt nemrég egy elég jó étterem itt a közelben. és arra gondoltam, hogy lenne-e kedved oda jönni velem? - beletúrt göndör fürtjeibe és reménykedve rám nézett. Nagyot sóhajtottam.
- Nem vagy az esetem - közöltem hidegen... de minek hitegessem és hagyjam meg a reményt neki ha úgyse lesz belőle semmi? szerintem jobb ha tudja az igazat.
- Adhatnál egy esélyt... nem is ismersz.
- Figyelj. ÉN nem vagyok étterembe járós típus. Életemben nem volt még rajtam szoknya. Szórakozásképpen nem vidámparkba vagy moziba megyek hanem motorozok vagy grafitizek és te meg nem vagy ilyen. - hadartam el.
- huhh - tettetett megnyugvást. - végre valaki aki előtt nem kell megjátszanom magam. Mert én nem ilyen vagyok - mutatott végig magán.. - hanem nagyon is rossz fiú. - borzasztó színész volt és bárki kitalálhatta volna, hogy hazudik. Majdnem kitört belőlem a röhögés, mivel ezeket a mondatokat erőltetetten mélyebb hangon mondta még a rendesnél is.
Gondoltam egy kicsit megleckéztetem... Végülis mi baj lehet belőle??
- Akkor eljöhetnél ma este a bulinkba. itt lesz... csak pár haverom. - erre a mondatomra a magabiztos mosoly kicsit eltűnt az arcáról.
- p-persze, el-elmegyek - dadogta.
- tök jó. akkor szia, este találkozunk.
- szia - köszönt el és kilépett az ajtón.
elégedetten becsaptam utána és visszatértem az eredeti elfoglaltságomhoz: plafon bámulás a kanapén. Csak most már egy üveg nutella is csatlakozott hozzám. A napom szinte egész hátralévő része ezzel telt... Aztán este lett és megérkezett először bonnie, majd chad, mike és sorban jött mindenki. Végül Harry is megérkezett. Mindenki olyan ,,ezmegkiaszar" fejjel nézett rá, ezért gyorsan bemutattam a többieknek.
- Srácok ő Harry. Tegnap ismertem meg.
Ezekeután mindenki megmondta neki a nevét. és egy elég vicces szituáció sült ki az egészből. Harry ugyanis kultúrált emberhez méltóan kezet akart fogni mindegyikükkel. Ők meg csak álltak értetlenül és néztek.. nem vágták, hogy miért nyújtja feléjük a karját harry. Ezen én nevettem egy jót. majd feletettem a kérdést:
- na mit csináljunk?
- valamelyik tető? - vetette fel mike.
- de melyik??
- van a kövi sarkon egy ház, az nem olyan magas.. - bonnie.
- hány emelet? - chad.
- 6-7... - bonnie.
-oké, menjünk!
a kis beszélgetés közben végig Harry arcát fürkésztem. Kicsit azért féltem, mert mi rendszeresen mászunk fel házakra és tanulunk is különböző technikákat és sokat gyakorlunk. Ő valószínüleg még soha nem csinált ilyet és nem lenne jó, ha emiatt meghalna.
kiléptünk az utcára. és elindultunk. Kicsit szándékosan lemaradtam, hogy Harry mellé kerüljek.
- Nem kell feljönnöd.. nyugodtan mehetsz a lépcsőn. - mondtam neki.
- nem dehogy!! Menni fog. Semmiség.
- ahhaaaa - húztam el a szót, megrántottam a vállam és az út hátralévő részében már nem beszéltünk.
Oda értünk a házhoz. Mélyen beszívtam a levegőt és kezdtem magam lélekben felkészíteni. Kis relaxáció. mindannyian becsuktuk a szemünket és befelé figyeltünk. Mert hát ugye ez azért nem egy veszélytelen sport. Pár perc után én indultam meg először és felkapaszkodtam. Könnyedén húzódzkodtunk egyre feljebb. Hiszen évek óta tanultuk már. Ez volt az életformám. Szabadon mászkálni a házakon. Csodálatos. feltölt energiával.
Lenéztem és láttam, hogy Harry próbálja megtenni az első lépést felfelé. Elfogott kicsit a bűntudat. De csak nem olyan hülye, hogy feljön.. remélem.
*Harry szemszöge*

Hosszú percekig csak néztem a technikát, ahogy felfelé haladnak. Olyan könnyűnek tűnt. De amikor remegve felemeltem a lábam és megpróbáltam, valahogy rádöbbentem hogy nekem ez nem fog menni. A helyzetet csak tetézte hogy borzasztó tériszonyom van. De meg akartam csinálni. Tudtam magamról hogy kétballábas is vagyok és biztos voltam benne hogy le fogok esni. Eszembe jutott a mondat amit még a kocsimnál Hayley mondott. ,,csak egyszer élünk". Meg kéne próbálnom ez az eszme szerint élni. Csak valahogy én gyenge vagyok ehhez. De be kell bizonyítanom, hogy tudok olyan lenni mint ők. Megtettem. Felmásztam az első ablakig és már azon gondolkoztam, hogy hogyan érhetném el a következőt. Kisebb ugrással belekapaszkodtam a párkányba és feltoltam magam. A második emeletnél jártam. nem néztem le, mert a lábam már így is zsibbadt. Csak felfelé tartottam. Hayley vissza nézett és rámmosolygott.
- Nem hittem, hogy elindulsz - mondta csilingelő hangján.
Milyen csodálatos lány. Elmosolyodtam és furcs érzés fogott el.. De nem válaszoltam. Viszont egy pillantra a gondolataim túlságosan elterelték a figyelmem és ennyi kellett, hogy hibázzak. A lábam megcsúszott és 1 kézzel tartottam magam.
- Jeeszusom Harry!! - sikított fel.
a tenyerem izzadt és a csúszós ablakpárkányról egyre jobban siklott le. Nem bírtam felhúzni magam, leblokkoltam és csak néztem ahogy milliméterenként egyre közelebb érek a halálhoz. Hayle lemászott hozzám. és nyújtotta a kezét. De nem fogtam meg. nem bírtam megmozdulni. Nem kezeltem jól az ilyen helyzeteket. Ránéztem falfehér arcára.
- Az isten szerelmére fogd már meg a kezem!!! - ordította.
Próbáltam, de nem ment. Akartam. Meg akartam emelni a karom, de valahogy nem teljesítette az agyam utasításait.
Túl késő volt.
- Sajnálom. - ennyit mondtam, amikor már tudtam, hogy itt a vég. Lecsúsztak az ujjaim a párkányról és zuhantam... zuhantam lefelé.

1. fejezet - freedom

Végre. Ma szabadulok. Egy éve először, boldogan keltem fel. Meghúztam a falra az utolsó strigulát és vártam, hogy értem jöjjenek. Az ember azt hinné, hogy a javító nem annyira a rossz. Pedig kész börtön volt, csak kiskorúakkal megtömve. Megérkezett értem egy nagy gorilla, bilincset tett a csuklómra és kifelé kezdett ráncigálni. Vigyorral az arcomon megindultam vele kifelé. Egy rakás papírt kellet még kitölteniük a szabadlábra helyezésemmel kapcsolatban. Én közben csak ültem és néztem ki a fejemből. Végre végeztek, engem kivezettek, levették a kezemről a bilincset és kisebb lökéssel megindítottak a ,,javulás útján" . Végre szabadság. Beszívtam a frisslevegőt és sétálni kezdtem hazafelé. Eszem ágában sem volt bemenni a lakásba. Rögtön felültem a motoromra és száguldani kezdtem. Annyira hiányzott ez az érzés. Ahogy a szél az arcomba fújt és teljesen szabadnak érezhettem magam, mintha repülnék. Egy jól ismert helyre hajtottam, ami miatt tulajdonképpen ez az egész kezdődött. Megláttam Fred-et, ugyanott állt mint 1 éve.
- Hello fred - köszöntem neki, majd lepacsiztunk.
- Szia baby.. Hát kijöttél?
- Ki. Van anyag? - tértem a lényegre.
- Tudod hogy nállam az mindíg van - vigyorgott, és a lehető legfeltűnésmentesebben a kezembe nyomott egy zacskó füvet.
- Majd később fizetek. most le vagyok égve...
- Bármikor baby - mondta és közelebb húzott magához - na adj egy csókot baby - kérte én meg szó nélkül teljesítetem a kérését, intettem és visszaszálltam a motoromra. beindítottam és hazamentem.
Elhatároztam, hogy ma buliba megyek és full kiütöm magam. Sok idő volt még estig, de gyorsan elrepült és azt vettem észre, hogy már 10 óra. gyorsan magamra kaptam egy fekete, szaggatott rövidgatyát egy koponyás pólóval és fekete szegecsel cipővel, felültem a mocira és egy közeli szórakozóhelyhez hajtottam. Bementem. Semmi ismerős arcot nem láttam. A bandából kb mindenkit lesitteltek. Új barátok kellenek.... Mindegy. Nem volt kedvem ezen agyalni. A bárpulthoz léptem és csak annyit mondtam a pultosnak
- valami erőset.
Oda lökött elém egy pohár piát, amit egy húzásra megittam és kértem a kovetkezőt... és még sokat.
Akkor odajött hozzám egy helyes, göndörhajú srác
- Táncolsz velem cica - kérdezte.
A válasz elmaradt, csak felpattantam és hozzásimultam. Mozgatni kezdtem a csipőmet a zene ritmusára. Nagyon élvezhette az előadást, mert éreztem ahogy a nadrágja dudorodni kezd.
- Tudod most sokkal szívesebben csinálnék valami egészen mást... ha érted, mire célzok - duruzsoltam a fülébe.
- gyere - mondta csillogó szemekkel és elkezdett kifelé húzni a kocsijához
..
_____ innetől képszakadás_______
Borzasztó fefájásra ébredtem. Kinyitottam a szemem és tudatosult bennem, hogy egy kocsiban vagyok. KÖvetkező pillanatban pedig az tűnt fel, hogy az a srác fekszik mellettem tegnapról, anyaszült mezetelenül. Hiába próbáltam visszaemlékezni, nem sikerült.
- kelj fel - szóltam rá, cseppet sem kedvesen.
- MIvan? - morgott és lassan nyitogatni kezdte a szemeit. - baszki de fáj a fejem.
- Nyisd ki légyszi az ajtót... be van zárva - mondtam és elkezdtem visszavenni magamra a ruháimat.
- Nem is akadsz ki? - kérdezte tágra nyílt szemekkel.
- Mitől akadnék ki???
- Hát nem is tudom.... lehetsz max 18 éves és nemrég holt részegen feküdtél le egy csávóval akit nem is ismersz, védekezés nélkül... ez elég kiakasztó, nem???
- egyszer élünk - zártam rövidre a témát és kiszálltam a kocsiból - Amúgy hayley vagyok... és csak 17.
Csak bámult rám csillogó szemekkel.
- Harry - bökte ki végül, aztán tovább bámult. felnevettemmajd sarkon fordultam és haza indultam a motoromon. Éreztem, hogy követ a tekintetével, amíg el nem tűntem a sarkon... aztán csak hajtottam hazáig.


Hello. Hát itt az első fejezet. Remélem tetszik. 1 komi után hozom a kövit. Annyit még leszögeznék, hogy nem vagyok hülye szipós kurva :D csak egy ilyen karaktert formáltam most meg >< pusziii <3