A díjat köszönöm szépen Anitá-nak :)) nézzetek be az ő blogjába is ;) http://jasmineand1d.blogspot.hu

Teendők:

Írj 11 dolgot magadról!

Írj 11 kérdést!

Válaszolj 11 kérdésre!

Küldd tovább 11 embernek!

1. Directioner vagyok és életem végéig az leszek.

2. Imádom a teknősöket, van is belőle 3 

3.  énekes szeretnék lenni.. de van egy olyan érzésem hogy nem fog összejönni :D 

4. imádom az extrém dolgokat

5. kicsit fiús lettem, mert van egy bátyám... soha nem babáztam például (nem vagyok lezbi xDD )

6. capoeirázom. mivel senki nem tudja hogy miaz ezért mondom hogy egy barzil küzdősport. 

7. utálom hogy alacsony vagyok

8. oda vagyok a rostos narancsléért

9. szerintem az óriás amőbák úgy áriáznak hogy mélyen azt dúdolják hogy pom po pom pom po pom :DD (tudok róla hogy hülye vagyok)

10. hiper aktiv vagyok kicsit és megvan az a fajta különös képességem hogy megállás nélkü tudjak beszélni, nyelvbotlás nélkül:DD 

11. utálom a szábályokat és előszeretettel szegem meg őket. épeen ezért nem is teljesítem a többi dolgot... 

Tovább küldöm a díjat: 

http://lovewith1d.member.blogspot.hu

http://london1dandme.blogspot.hu

http://zarrylove.blogspot.hu

Hát ez nagyon nem 11... de az uncsi lenne szóval bocsi :DD 

8. fejezet - rivaldafény és lelepleződés

sziasztok! hát csak 1 komi lett.. de már nem tudtam mit kezdeni magammal ilyen szar időben :c xD és ráadásul már 900 megtekintése van  blognak, aminek én nagyon örülök ;) és köszönöm nektek. kitettem egy szavazást is, amit a lap alján láthattok. légyszi jelöljétek be hogy mit gondoltok:))  ez a rész nagyon lapos lett. de nem akarom méris leirni az izgi részeket mert akkor tul hamar vége lenne :DD #értelematetőfokon xd ha tetszik irtkozzatok fel <3 2 komi/válasz vagy egy új feliratkozó után jön a következő :*

*Hayley szemszöge*
Nemsokára hazamentünk a strandról. Pontosabban mindenki a saját házába. Fáradtan dőltem be az ágyba és elvettem a rajzmappámat. Régebben rengeteget rajzoltam.. de valahogy mostanában soha nem volt hozzá kedvem. Most mégis végig hasaltam az ágyamon és rajzolni kezdtem. Magam sem tudom, hogy miért de Harry vonásait örökítettem meg. Ahogy mély zöld szemeivel áthatóan rám néz. Megigézett. Nem felejtettem el, hogy ez csak színjáték, de olyan különleges arca van. Gyönyörű és tökéletes. Kutakodni kezdtem az emlékképeim között, hogy magam előtt láthassam, ahogy mélyen a szemembe néz és féloldalas mosolyra húzza száját. Rajzolni kezdtem és alig másfél óra alatt elkészültem vele. Elhatároztam hogy neki fogom adni... Hiszen a ,,barátnője" vagyok...
Feltápászkodtam a kényelmes fekvő helyzetemből, majd felmentem twitterre. Több millió tweet érkezett a nevemre, amin nagyon meglepődtem. rögtön az elsőt olvastam el.
,,Büdös drogos kurva! Tönkre teszed Harryt!"
Honnan tudták meg? Aggasztott a kérdés. Mert biztos voltam benne hogy Harryt is elárasztották a kéréseikkel, hogy szakítson velem, Nem cseszhetem el itt! Már olyan közel voltam a célhoz. De ha ezt megtudja tuti vége mindennek.... Érdekelt a téma hogy vajon honnan szerezték az infot, ezért különbböző sztárhíres oldalakat kerestem meg. Végül a teen.com on megtaláltam a cikket...

,,Mindig az egyik fő szóban forgó téma a one direction fürtös szépfiújának szerelmi élete. De most több félre nem érthető jelet is adott arról, hogy komoly kapcsolatot ápol egy 17 éves fiatal lánnyal, Hayley Smithel. A friss hír a két fiatal románcáról sokkolta a nagyvilágot és directionerek millióinak a felháborodását keltette.... Ennek az oka valószínűleg az említett leányzó múltja. Nem kétséges ugyanis hogy a vörös szépség aki elrabolta a szépfiúnk szívét közel sem tiszta előélettel rendelkezik. Szorgos nyomozás után kiderítettük, hogy a kisasszony 1 évet ült drogterjesztésért és birtoklásért. Jogos tehát a felháborodás és a feltételezés, hogy elrontja a göndörkét és tinilányok millióinak mutat rossz példát... Vélemények? " 

Nekem végem van. Harry megutál, végleg. Mi lesz így apával? Hogy mentem meg? Nem veszíthetem el! Kétségbe estem és gondolkodni kezdtem új megoldáson de nem jutott eszembe semmi. Éreztem hogy a szemem könnybe lábad, de gyorsan oda kaptam és letöröltem, mert nem akartam sírni. Elvesztettem a reményt, hogy túléli. Vége van.
- Basszameg! - ordítottam fel végső kétségbe esettségemben és teljes erőmből a falba ütöttem. Nem bírtam levezetni ezzel a bennem felgyülemlett negatív energiákat, csak azt értem el hogy az öklöm sajogni kezdett.. Tehetetlen votam és fortyogtam a dühtől. Egy utolsó reményem maradt... Hátha még nem olvasta és akkor ha én mmondom el neki, őszintén akkor talán megbocsájt és együtt maradhatunk és kifizeti a műtétet. Gyorsan megmostam hideg vízzel az arcom és elindultam Harryhez. Becsöngettem és kinyitotta az ajtót. a szeme könnyes volt és piros.
- Már tudom. - ennyit mondott és elfordította a fejét tőlem.
- Kérlek hallgass meg - mondtam és az agyam pörögni kezdett hogy mit mondjak neki és mivel magyarázzam. Hirtelen rájöttem. Csak el kell neki mesélnem miyen nehéz volt nekem akkor és talán megérti és megbocsájt... csak túl kell kicsit dramatizálnom.
- mondjad. - adott engedélyt hidegen, majd kitárta nekem az ajtót, bement és levetette magát egy fotelba. Én is helyet foglaltam a kanapén.
- Figyelj. Rá kényszerültem akkoriban. Ettől még nem lesz bocsánatos bűn, csak azt szeretném, hogy megérts... - kezdtem bele - Nehéz időszakot éltem meg akkor. Az anyukám és a testvérem autóbalesetet szenvedtek és meghaltak. 13 éves voltam. Az apukám abban az időben piába folytotta a bánatát. És egyedül maradtam. Egy idő után belefáradtam, abba hogy minden éjjel álomba sírjam magam. Akkor mentem el megvarratni a tekómat.
- Be strong - suttogta közben inkább csak magában
- Aznap este egy buliba mentem és kicsit leittam magam. Emlékszem hogy Bonnie odajött hozzám és megkérdezte hogy kérek-e. Én pedig hülye voltam, meggondolatlan és tanácstalan, ezért elfogadtam. És hát a függőség jött.... - kicsit megakadtam. Ránéztem, hogy kiolvassam a szeméből, hogy most mire is gondol. Rezzenéstelen arccal nézett rám. - Aztán elhatároztam hogy abba hagyom... és le is szoktam. Csak magamat kellett ellátnom. Nem volt pénzem és hát..... Ez volt az egyetlen megoldás amit találtam pénzszerzésre. És Bonnieval kezdtem dolgozni. - befejeztem a történetet és kipréseltem magamból pár könnycseppet hogy jobban megsajnáljon.
Hosszú percekig ült csöndben és gondolkozott.
- Most jobb lenne ha elmennél - mondta végül. Hideg volt a tekintete és érzelem mentes.
Szomorúan és kétségbe esetten bólintottam, majd felálltam és az ajtóhoz léptem. Vége. Nem lesz pénz, nem lesz donor, és nem marad nekem senki. Sétált utánnam és kinyitotta nekem az ajtót. Aszemébe néztem és végig simítottam az arcán.
- Hagyj - mordult fel és ellökött magától.Könnyek gyűltek a szemembe és kiléptem az ajtón. Még utoljára visszanéztem rá.
- sajnálom - tátogtam. percekig rezzenéstelen arccal nézett rám majd egy sajnálkozó pillantás kíséretében legyintő mozdulatot tett, jelezve hogy menjek már. Felsóhajtottam, nagyot nyeltem és tovább indultam.

7. fejezet - strand

Sziasztok! El sem tudnátok képzelni, hogy mennyire örültem a 2 kommentnek *-*. Nagyon szépen köszönöm:3. Ezentúl próbálok majd jobban odafigyelni a helyesírásra. Sajnálom, hogy ennyire nagyon sokat késtem. De mentségemre szóljon hogy ballagásom volt tegnap. És kicsit sűrű volt ez az időszak... Ez még a szokásosnál is rövidebb és eseménytelenebb lett, de siettem vele. Remélem azért tetszik. 2 koment és új rész! puszi <3

Pár óra múlva teljesen visszatértem a való világba. Még rengeteget beszélgettünk a srácokkal aztán olyan hajnali fél 2 felé haza mentek, engem pedig elnyomott az álom. Reggel a mobilom csörgésére ébredtem.
Álmosan feltápászkodtam és ránéztem a képernyőre. Természetesen Harry hívott. Felvettem a telefont és álmosan szóltam bele.
- Szia.
- Szia Hayley. Már jobban vagy? - kérdezte. Első pillanatban nem értettem, hogy miről beszél, de aztán rájöttem hogy tegnap Mike biztos azt mondta neki, hogy a láztól vannak hallucinációim.
- Igen már teljesen jól vagyok - válaszoltam.
- Ennek nagyon örülök. Lenne kedved strandra jönni? - kérdezte.
- Persze - válaszoltam, pedig bármit szívesebben csináltam volna, minthogy a strandon dögöljek. De ezt csinálja egy ,,barátnő"...
- Oké akkor oda megyek hozzád - mondta és letette.
Nagyot sóhajtottam és a fürdőszobába csoszogtam és lezuhanyoztam. Előkerestem a bikinimet és felvettem, majd vissza vettem rá rendes ruhát, belebújtam a papucsomba és a telefonommal és egy törölközővel a kezemben sétáltam ki a ház elé és vártam Harry érkezését.
Nemsokára megláttam ahogy közeledik felém. Ki tudja miért, nem vette vissza a pólóját és fedetlenül hagyta napbarnított, izmos felsőtestét. A gondolataim elkalandoztak és hosszú másodpercekig elmélyedtem a bámulásban. Aztán megráztam a fejem és minden erőmmel próbáltam a szemébe nézni. Mosolyogva intettem neki. Felém nyújtotta a kezét és össze kulcsolta az ujjainkat és sétálni kezdtünk a strand felé.
- Amúgy, gipsszel a karodon nehezen fogsz tudni fürdeni - állapítottam meg.
- Tudom - hajtotta le a fejét és sejtelmesen elmosolyodott.
- Akkor miértis pont strandra akartál jönni? - nevettem.
- Csak, mert... áhh.
- Igen?
- Hosszú.
- Van időnk - kacsintottam rá.
- Hát látni akartalak fürdőruhában - hadarta el és elpirult.
- Aranyos vagy amikor elpirulsz - mondtam és puszit nyomtam az arcára, ezzel annyit értem el hogy még jobban elvörösödött.
Nemsokára megérkeztünk a strandra és kifizette a belépőket. Bementünk és leterítettük a pokrócot a földre. Ledobtam magamról a ruhámat így ismét bikiniben maradva.
Telt ajkai szétnyíltak és úgy nézett rajtam végig tetőtől talpig, csillogó szemekkel.
- Bekennél naptejjel légyszi? - kérdeztem. Nem mintha annyira féltem volna a leégéstől. De ha már játszunk, játszunk jól.. Nem reagált, még mindíg engem nézett.
- Hahó, Harry, hallasz?? - kérdeztem kicsit hangosabban.
- Mi, hol?? Uhh, bocsi... Csak elbambultam - pirult el - Mit mondtál?
- Hogy bekennél naptejjel kérlek? - ismételtem meg.
- Persze - vágta rá rögtön.
- Köszi - mosolyodtam el és lefeküdtem a földre.
Elővette a táskájából a naptejet és kinyomta a tenyerébe és elkezdte eloszlatni a bőrömön. Lassú mozdulatokkal végül az egész testem sikeresen bekente.
- Nem is mondtad, hogy van tetkód. - mondta és végig simított a hátam alján. - Be strong.- olvasta fel.
- Te se, hogy neked legalább 30 - nevettem fel.
- 43 - javított ki. Elmosolyodtam és felültem majd közelebb csúsztam hozzá, és átemeltem csípőjén a lábam és ráültem. Csókolózni kezdtünk. Kicsit beleharaptam az alsó ajkába, mire a kelleténél hangosabban felnyögött és elég sok tekintet szegeződött ránk.
- Halkíts - kuncogtam, mire megint elpirultt.
Továbbcsókolóztunk és a fenekembe markolt, ami belőlem is egy kisebb nyögés váltott ki és sikerült ismét magunkra vonni az emberek figyelmét.
- Viselkedj Styles. - kuncogtam és lemásztam róla. Csalódottan lebiggyesztette az ajkát.
- Most miért? - kérdezte.
- Mert nem bírod visszafogni magad... és közterületen vagyunk - kuncogtam és tekintetem a fürdőnadrágjára vándorolt, ami már javában dudorodott.
Lepillantott magára és elpirult. Puszit nyomtam az arcára és felkuncogtam.
- Én megyek  vízbe- jelentettem ki és felpattantam. Ő is felállt és a medencéig sétált velem. Én fejest ugrottam a hűsítő vízbe miközben Harry  medence szélén ült és nézte ahogy úszkálok.

° Harry szemszöge°
Néztem ahogy Hayley lubickolt a vízben. A lábamat én is belelógattam  frissítően csillogó medencébe. Minden olyan tökéletes volt. A nap gyönyörűen sütött és kellemes bizsergéssel melegítette a hátamat. Arrébb egy apuka pici 1 éves kisgyerekével játszadozott. Elmosolyodtam. Egyszer majd nekem is lesznek gyerekeim és én is apa leszek. És reménykedem benne hogy egyszer majd Hayley lesz a gyerekeim anyja. És két pici vörös, de göndör hajú gyerekünk lessz és majd ott fognak szaladgálni az egész szobában. És játszunk majd velük. És minden olyan boldog lesz. Tudom, egy kicsit túl előre tervezek. Alig ismerem 5 napja és máris azon gondolkozom hogy majd pár év múlva gyerekeink lesznek. De valami különleges van ebben a lányban. Nem értem, hogy miért de valami hozzá fűz. Oda úszott hozzám és megsimította a lábam.
- Minden rendben Harry? - kérdezte.
- Igen kicsim - mondtam és puszit nyomtam a feje búbjára.
- Most már kijövök.- jelentette ki. Elmosolyodtam és én is feltápászkodtam. - Vagy várj mutatok valamit - vigyorodott el. és a medence széléről szaltót ugrott a vízbe, amit tapssal díjaztam, majd ismét kimászott.

6. fejezet - under the water

Sziasztok!! nagyon, nagyon nagyon sajnálom hogy ennyit késtem.... próbálok majd sietni a következővel. döntsetek hogy inkább gyakrabban hozzak részt de nagyon rövidet, vagy csak hetente/hetente kétszer és akkor hosszút... sajnálom de ennyire futja az időmből. remélem tetszeni fog ez a fejezet :) Bár nem lett túl esemény dús:/  2 kommentet össze tudtok hozni?? *-* nagyon jó lenne... na nem húzom tovább az időt, jó olvasást! 
Még rengeteget dumáltunk az 1d srácokkal. És örülök, hogy sikerült átugranom a 2. akadályt. a barátai bírnak.
- na jó én megyek. - álltam fel.
- hova? - avatkozott bele Harry.
- csak el. - makacskodtam.
- megyek én is- pattant fel és átkarolt.
- mardsz - jelentettem ki és egy laza mozdulattal visszalöktem a fotelba.
durcis képet vágott én pedig mosolyogva intettem a többieknek:
- örülök hogy megismerkedtünk, sziasztok - köszöntem el és kiléptem az ajtón.
természetesen utánnam jött és prédikálni kezdett.
- most, hogy kezdünk kapcsolatban lenni, szeretném tudni, hogy hova mész. - jelentette ki.
- a nap minden percében tudni akarod a tartózkodási helyem?? - akadtam ki egy kicsit.
- csak féltelek - simított végig az arcomon.
- muszály megbíznod bennem Harry. - néztem a szemébe. pedig jobban tenné, ha nem bízna bennem.....
kis szünet után bólintott és félénken elmosolyodott.
- ne félj, nem csinálok hülyeséget. - nyugtattam. Pedig igenis csináltam.
Még hozzá hajoltam egy csókra, amit viszonzott.
- na menj. - mosolygott rám.
- köszönöm - pusziltam arcon és már indultam is.
több oka is volt, hogy már nem akartam maradni. de talán a legfontosabb, az hogy hiányzott a drog. ezt sajnos nem lehet szebben megfogalmazni. nem vagyok függő. mert abba tudnám hagyni... de nem akarom. és érzem ilyenkor belül, hogy hiányzik és hogy KELL. utáltam, hogy elkezdtem, de mégsem akartam abbahagyni.
Hazaértem, lerúgtam a cipőm és berobogtam a szobába. rögtön elővettem a kis dobobzkát a ,,titkos rejtekhelyéről " , az ágy alól, és telefonálgatni kezdtem.
sikerült lebeszélni a többiekkel is. nekem minden akarat erőmre szükségem volt és nem kezdtem el nélkülük. 20 perc múlva megérkeztek és mindenkinek kiosztottam az aprócska bélyegeket és leültünk kicsi körbe a földre.
- mint a régi szépidőkben - jegyezte meg mike és egy félmosolyt villantott.
- amúgy, bocsi hogy rákérdezek, de honnan szerezted? - chad.
- még régről van. mostmár sokkal nehezebb LSD-t beszerezni. szigorítottak. - húztam el a számat.
- nem akarasz vissza menni a bizniszbe? - bonnie.
- túl kockázatos. legutóbbis szerencsém volt, hogy csak 1 évet kaptam és az is nagyon szar volt.
- jah. jól hazudtál a bíróságon - nevetett fel chad.
- kussolj - vigyorogtam.
- szerintem szálljunk - adta az utasítást mike.
magunkra zártam az ajtót. a számba vettem az apró bélyeget és pár másodperc múlva már egy egészen más helyen jártam. egy tóban úsztam. de vize narancssárgán csillogott. fekete halak úszkáltak mindenfelé. és füst szállt fel a vízből. csak nevettem. felnéztem az égre. a nap zöld volt és úgy vakított. Pár madár repült el az arcom előttkisérteties csiripelésük volt. megmerevedtek a végtagjaim és süllyedni kezdtem. felsikítottam.
- segítség!!! megfulladok!!!! - ordítottam és paranoiás félelem járta át minden egyes porcikámat. de csak süllyedtem és senki nem segített. a tó színe változott. a narancssárga átment sárgába majd zöldbe. és a szivárvány színei szerint változott ahogy egyre mélyebbre süllyedtem a végtelen tóban. Leértem az aljára. Hirtelen egy érthetetlen nyugodtság járt át. Úgy éreztem magam, mint aki otthon van. Messziről énekszót hallottam és úszni kezdtem az irányába. Egy bálnát pillantottam meg, aki tátott szájjal nézett rám. az egész bőre tele volt írva nevekkel. Nevekkel a múltamból. Emberek  neveivel akiket ismertem. Akaratlanul is közzelebb úsztam hozzá és megsimítottam a bőrét. Minden egyes megérintett név tulajdonosa lidércként lebegett el előttem. valamiért tovább úsztam, be egyenesen a bálna száján. Becsuktam a szemem és nem is tudom, hogy mennyi ideig nem nyitottam ki. Nem akartam még egy megint más világot látni. félve nyitogatni kezdtem a szemem és a fény elvakított. De már ott voltam a szobában. a többiekkel. Chad a földön ült és térdét átkarolva dülöngélt és motyogott
- a falak. össze fognak nyomni. Meghalunk! - könnycseppek csordultak ki a szeméből miközben ordított.
Én nem tudtam összerakni a képeket a fejemben. Lebegtem egy álom és egy valóság világ között. Még mindig úgy éreztem hogy a bálna gyomrában vagyok. és ha kilépek az ajtón ott lesznek a nevek, az alakok, a csalogató zene a fekete halak és a szivárvány színű tó. Mike már teljesen kijózanodott.
- mennyi az idő? - kérdeztem kábultan.
- este 6. - válaszolt, miután a telefonján megnézte az időt.
több mint 7 órán keresztül tartott a kis látomásom.... megizzadtam és a szívem hevesen vert. Megpróbáltam felállni. de szédültem és visszaestem a földre. Chadhez mentem és próbáltam megnyugtatni, bár még én se voltam egészen magamnál.
- Chad nyugodj meg, nincs semmi baj.... nem nyomnak össze a falak. egy bálna gyomrában vagyunk a tó fenekén. nem kell félned - magyaráztam neki, és teljesen biztos voltam benne hogy így is van.
Csengettek.
- basszameg -szitkozódott Mike és felállt.
- nehogy kimenj!!! - sikítittam és akarjába kapaszkodtam, hogy ne tudjon elindulni.
- nyugi Hayley. nem lesz semmi baj - mosolygott. Könnyek szöktek a szemembe, hogy nem tudok segíteni, nem hisznek nekem.
- kérlek - néztem rá.
- ne félj - adott egy puszit és kiment.
kétségbeesetten remegtem. Meghalunk. Csak ez a szó visszhangzott a fejemben. felkészültem rá, hogy itt a vég. Ismét nyílt az ajtó és összeszorított szemmel vártam, hogy az éppen lila víz elárassza a szobát és örökre magával ragadjon. Félve kinyitottam a szemem és meglepetésemre szárazság volt és Mika mellett Harry állt.
- nézd csak kit találtam - vigyorgott Mike.
Én semmit nem értettem.
- Mi történt a vízzel? - kérdeztem és szemeim tágra nyíltak.
- miről beszélsz kicsim? - kérdezte Harry.
- Itt kint víz volt! Meg egy bálna és nevek és fekete halak és egy halk, ijesztő ének!! És a bálna, aminek a gymrában vagynk! Már rég meg kellett volna fulladnunk!! - lihegtem.
- Lázad van? - jött oda és kezét a homlokomra tette.
- Jól vagyok! - löktem el.
- De hiszen te remegsz. El kéne menned orvoshoz. - aggodalmaskodott.
- Semmi bajom nincs!!! - kiabáltam rá.
- Harry ki jönnél velem egy kicsit a folyosóra? - szólt neki Mike, amit ő egy bólintással nyugtázott és kilépett a szobából.
Feszülten vártam hogy mi történik kint. Ideges voltam és nem bírtam felfogni a dolgokat. Mike nemsokára visszajött egyedül.
- elment. - mosolygott. - te pedig értsd meg, hogy nincs itt víz drágám. Csak hallucinációid voltag a drogtól. De már vége, nem kell félned. Nyugi - simogatta meg a vállam.
Egyszerre minden eszembe jutott. és felnevettem a saját hülyeségemen.

Most még írok ide is:D Csak annyit szeretnék leszögezni, hogy soha nem próbáltam ki ilyeneket és nem is tervezem és tudom hogy felsleges, de azért kérlek titeket hogy ti se próbáljátok ki :) puszi :*