9.fejezet - fura beszélgetés

Sziasztok! A helyzet az hogy éppen nagyon durva ihlettelenségben szenvedek, de ennek ellenére megpróbáltam összehozni egy részt, mert elképesztően örülök :)) 3 új feliratkozó lett és 4 komment, emellett ugye egy díjat is kaptam. Szóval nagyon hálás vagyok nektek, és ezért próbálkoztam írni ^^ Ne haragudjatok, de ez a rész tényleg elég lapos lett és a többihez képest is szokatlanul rövid.  de mint már mondtam nuku ötlet :// És hajnali 1kor írtam, mert sajnos álmatlanságban szenvedek :DD ezért nem lett hosszú, mert sötétben nehezen találom meg  billentyűket xd Azért remélem tetszeni fog.. ja és a fejlécről is nyilatkozzatok légyszi :D köszönöm hozzá a segítséget és mindenféle okos tanításokat a  http://lanahelpindesign.blogspot.hu/ oldalnak :))  a mostanit én kreáltam.. vegyétek figyelembe hogy ez az első... kezdtem egyfejléc készítő és blogkritika író blogot. http://beckyblogdesign.blogspot.hu/ .. nézzetek be ide is :))  Nagyon örülnék, ha a következőre is össze tudnátok hozni 3-4 komit úgyhogy most itt húzom meg a határt, hátha meglesz :D
Most már tényleg abbahagyom a rizsát, jó olvasást :*

4 napja nem beszéltem Harry-vel. Folyamatosan hívogattam de mindig lenyomta.. egyszer írt egy ,,ne hívj." szövegű SMS-t. És ennyi volt. Azóta gondolkodtam hogy hogyan érhetném el, hogy megbocsásson.... De semmi ötlet. Már végleg feladtam a reményt. Tegnap voltam benn apánál a kórházban. Egyre rosszabbul van. .. Azt hiszem, hogy már semmi esély nincs rá, hogy megmentsem...

Éppen azon elmélkedtem hogy milyen szopás az élet, mikor csöngettek. Meglepődtem és az ajtóhoz csoszogtam.

Kinyitottam és meglepettségemben tátva maradt a szám. Louis állt az ajtóban egy csokor virággal. Minek nekem virág? És mit keres ez itt?
- Szia Hayley - köszönt félénken.
- öhm. szia. - válaszoltam és elég fura fejet vághattam mert kuncogni kezdett. - nem akarok bunkó lenni, de mit akarsz? - böktem ki végre.
- Harry miatt vagyok itt. - kezdte és közben beljebb sétált és kényelembe helyezte magát a kanapén. - Szóval. - folytatta és megköszörülte a torkát. - Nagyon ki van bukva. Nem tudja hogy ide jöttem... De attól fél, hogy te még mindig.. tudod. Szóval meg kéne nyugtatni, hogy már leszoktál. - magyarázta.
- természetes, hogy leszoktam - hazudtam szemrebbenés nélkül.
Megnyugodva fújta ki a levegőt és elmosolyodott.
- Ezt a csokrot meg neked hoztam. Harry nevében, vagy valami ilyesmi - nevetett és átnyújtotta.
-Köszi. asszem.. vagy valami ilyesmi - nevettem és elvettem a csokrot és az asztalra helyeztem.
-Tudod Harrynek nagyon fontos vagy.... Ilyen rövid idő alatt is nagyon megkedvelt... És csak félt. Nem akarja, hogy bajod essen... Ahogy én sem - magyarázta és a fülem mögé tűrte pár kósza hajtincsem Miről beszél ez? Nem akarja hogy bajom essen? Teljesen nem értem... Mivel nem reagáltam semmit, folytatta - Harry elmondta amit meséltél neki a múltadról... És elképesztően erős vagy, és csodállak érte...... Szükséged van egy ölelésre - kérdezte.
-Ami azt illeti, nem. Jól vagyok - válaszoltam, de a mondat közepén átölelt.
- Légy erős Hayley - suttogta drámaian, mint egy mexikói szappanoperában. Kínosan mosolyogva szenvedtem a karjaiban, míg végül elengedett és nagyot sóhajtva a vállamra tette a kezét.- Borzasztó hogy min mentél keresztül. Kitartás, már minden rendben van - drámaiskodott tovább.
- Ennyire azért nem nagy dolog - mondtam kicsit flegmán. - Kérsz valamit inni? - váltottam a lehető leggyorsabban témát.
- Köszi, nem. Megyek is, csak ennyit akartam. És ha szükséged van támaszra, tudod a számom.. -zárta a beszélgetést egy újabb nyálas csöpögéssel, majd intett és távozott.
Na ilyen fura beszélgetésem is régen volt.