blogversenyre jelentkeztem! ÉS 10. fejezet :) - fogadás

sziasztok :D hát nem jött komi... De nem is számítottam másra egy alig 15 soros szar lapos rész után. De éppen ezért most hozom a következőt gyorsan, ez hosszabb lesz és kicsit talán érdekesebb is. :) Most 2 komival is megelégszem :DD jó olvasást :* Remélem tetszik ;) Jajaja és jelentkeztem egy blogversenyre: http://kerjkritikattolunk.blogspot.hu/  <--itt :D

 Még két napot ültem otthon, a megoldáson gondolkozva. Természetesen semmire nem jutottam. Feladtam. Szokás szerint semmit tettem a kanapén fekve. Hirtelen csöngettek. Feltápászkodtam és megfogadtam magamban, hogyha megint Louis az akkor elküldöm. Kinyitottam az ajtót, de meglepetésemre Harry állt ott. Piros szemekkel, öltönyben és egy csokornyi vörös rózsával.
- Szia Hayley. - köszönt félve és a földet fürkészte.
- Hello. Miért csíptedígy ki magad? - mosolyogtam rá.
- Hát én csak.... Mert. ahhj. - próbált mondani valamit és az arcára pír kúszott. Majd megköszörülte a torkát és kínosan elmosolyodott - Hiányzol.... Ennyi. És nem érdekel hogy mit tettél vagy nem tettél a múltban, csak az számít hogy nagyon kedvellek és  szeretném ha minden a régi lenne.
Elmosolyodtam.
- Ezt a beszédet begyakoroltad a tükör előtt állva? _ nevettem.
- Nem... na jó de - nevetett velem ő is.
- Akkor minden a régi? - kérdeztem és elmosolyodtam.
- Remélem.
- Gyere be - modtam és kezénél fogva behúztam a szobába.
- De azért szeretném ha ezt megbeszélnénk. - mondta.
- Hogy érted?
- Hogy ne hagyjuk ezt a témát ennyiben.
Kérdő tekintettel néztem rá. ezért folytatta.
- Már nem drogozol, ugye? - kérdezte.
- Nem. - hazudtam szemrebbenés nélkül.
- Hazudsz. - jelentette ki.
- Miből gondolod?
- Csak látom a szemedben hogy hazudsz.
- Fura vagy - nevettem.
- Ebből most ne csinálj viccet. Az életeddel játszol.
- Nem olyan szörnyű mint azt te hiszed.
- De. Biztos vagyok benne hogy még rosszabb, mint ahogy azt én gondolom.
- Hülye vagy. - nevettem fel.
- Fogadjunk! - kiáltott fel.
-Komolyan? - húztam föl a szemöldököm.
- Igen. Kipróbálom egyetlen egyszer és majd megmondom, hogy jó-e. - vigyorgott.
- Nem biztos, hogy ez jó ötlet - húztam el a számat.
- Dehogyisnem!
- Függő lehetsz...
- Nem leszek. Akaraterő és kibírom, hogy ne csináljam többet.
- Persze. Én is így voltam vele...
- Na akkor fogadunk?
- Mit kapok ha győzök? - húztam fel a szemöldököm.
- Megpofozhatsz. - vigyorgott.
- Annak nincs értelme.. Azt így is megteszem - kacsintottam rá és egy nem túl erős pofont adtam az arcára.
- Kiakasztasz. - jelentette ki, miközben sajgó arcát fogta.
- Ez a cél - kacsintottam ismét.
- Akkor mit kérsz ha nyersz?
- Nem tudom. Ötletem sincs...
- Viszont ha én nyerek és tényleg nem jó, akkor.. ööhhm mondjuk. ... ahj ez nehéz - nevetett.
- Megvan! - kiáltottam fel. - Ha én nyerek akkor megtaníthatlak parkourozni.
- El van törve a kezem.
- Leszarom - kacsintottam megint. - Na de te mit kérsz ha nyernél, bár úgysem fogsz?
- leszopsz - jelentette ki halál komoly fejjel, majd kitört belőle a röhögés és ezzel egyidőben belőlem is.
- beteg, perverz állat - nevettem.
- oké, bocsi. Csak ez.. Ez most csak úgy jött.
- Oké - mondtam, még mindig nevetve. - Na szóval? Te mit kérsz, ha nyersz?
- Énekelni fogsz- nevetett.
- Nem. Én nem éneklek. Szar hangom van és nem éneklek.
- de. Ha nyerek és tényleg nem tetszik a drogozás, akkor elénekelsz pár one direction számot.
- De úgyse nyersz úgyhogy nekem mindegy.
- Áll az alku - nyújtott kezet, amit el is fogadtam.
- Na akkor gyere. - mosolyogtam rá.
Bementem a szobába, elő vettem a kis dobozkát és a bélyeget a kezébe nyomtam.
- Hajrá.
Lassan a szája felé kezdte emelni és közben nagyot nyelt, remegett és izzadt. Ennyire nem akarja?

9.fejezet - fura beszélgetés

Sziasztok! A helyzet az hogy éppen nagyon durva ihlettelenségben szenvedek, de ennek ellenére megpróbáltam összehozni egy részt, mert elképesztően örülök :)) 3 új feliratkozó lett és 4 komment, emellett ugye egy díjat is kaptam. Szóval nagyon hálás vagyok nektek, és ezért próbálkoztam írni ^^ Ne haragudjatok, de ez a rész tényleg elég lapos lett és a többihez képest is szokatlanul rövid.  de mint már mondtam nuku ötlet :// És hajnali 1kor írtam, mert sajnos álmatlanságban szenvedek :DD ezért nem lett hosszú, mert sötétben nehezen találom meg  billentyűket xd Azért remélem tetszeni fog.. ja és a fejlécről is nyilatkozzatok légyszi :D köszönöm hozzá a segítséget és mindenféle okos tanításokat a  http://lanahelpindesign.blogspot.hu/ oldalnak :))  a mostanit én kreáltam.. vegyétek figyelembe hogy ez az első... kezdtem egyfejléc készítő és blogkritika író blogot. http://beckyblogdesign.blogspot.hu/ .. nézzetek be ide is :))  Nagyon örülnék, ha a következőre is össze tudnátok hozni 3-4 komit úgyhogy most itt húzom meg a határt, hátha meglesz :D
Most már tényleg abbahagyom a rizsát, jó olvasást :*

4 napja nem beszéltem Harry-vel. Folyamatosan hívogattam de mindig lenyomta.. egyszer írt egy ,,ne hívj." szövegű SMS-t. És ennyi volt. Azóta gondolkodtam hogy hogyan érhetném el, hogy megbocsásson.... De semmi ötlet. Már végleg feladtam a reményt. Tegnap voltam benn apánál a kórházban. Egyre rosszabbul van. .. Azt hiszem, hogy már semmi esély nincs rá, hogy megmentsem...

Éppen azon elmélkedtem hogy milyen szopás az élet, mikor csöngettek. Meglepődtem és az ajtóhoz csoszogtam.

Kinyitottam és meglepettségemben tátva maradt a szám. Louis állt az ajtóban egy csokor virággal. Minek nekem virág? És mit keres ez itt?
- Szia Hayley - köszönt félénken.
- öhm. szia. - válaszoltam és elég fura fejet vághattam mert kuncogni kezdett. - nem akarok bunkó lenni, de mit akarsz? - böktem ki végre.
- Harry miatt vagyok itt. - kezdte és közben beljebb sétált és kényelembe helyezte magát a kanapén. - Szóval. - folytatta és megköszörülte a torkát. - Nagyon ki van bukva. Nem tudja hogy ide jöttem... De attól fél, hogy te még mindig.. tudod. Szóval meg kéne nyugtatni, hogy már leszoktál. - magyarázta.
- természetes, hogy leszoktam - hazudtam szemrebbenés nélkül.
Megnyugodva fújta ki a levegőt és elmosolyodott.
- Ezt a csokrot meg neked hoztam. Harry nevében, vagy valami ilyesmi - nevetett és átnyújtotta.
-Köszi. asszem.. vagy valami ilyesmi - nevettem és elvettem a csokrot és az asztalra helyeztem.
-Tudod Harrynek nagyon fontos vagy.... Ilyen rövid idő alatt is nagyon megkedvelt... És csak félt. Nem akarja, hogy bajod essen... Ahogy én sem - magyarázta és a fülem mögé tűrte pár kósza hajtincsem Miről beszél ez? Nem akarja hogy bajom essen? Teljesen nem értem... Mivel nem reagáltam semmit, folytatta - Harry elmondta amit meséltél neki a múltadról... És elképesztően erős vagy, és csodállak érte...... Szükséged van egy ölelésre - kérdezte.
-Ami azt illeti, nem. Jól vagyok - válaszoltam, de a mondat közepén átölelt.
- Légy erős Hayley - suttogta drámaian, mint egy mexikói szappanoperában. Kínosan mosolyogva szenvedtem a karjaiban, míg végül elengedett és nagyot sóhajtva a vállamra tette a kezét.- Borzasztó hogy min mentél keresztül. Kitartás, már minden rendben van - drámaiskodott tovább.
- Ennyire azért nem nagy dolog - mondtam kicsit flegmán. - Kérsz valamit inni? - váltottam a lehető leggyorsabban témát.
- Köszi, nem. Megyek is, csak ennyit akartam. És ha szükséged van támaszra, tudod a számom.. -zárta a beszélgetést egy újabb nyálas csöpögéssel, majd intett és távozott.
Na ilyen fura beszélgetésem is régen volt.