5. fejezet - hi, we're one direction!

sziasztok! El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire örülök a kommentnek és az új feliratkozónak. Főleg, mert volt már pár blogom és egyik se volt sikeres.. szóval nagyon szépen köszönöm a pozitív visszajelzéseket :) Próbáltam sietni a résszel, de sajnos nem jött össze mert bealudtam a gép előtt ülve :3 ez a rész nem annyira eseménydús, de azért remélem tetszeni fog ;) a következő vagy 2 komment vagy 1 új feliratkozó után jön... jah és bocsi hogy rövid, de kevés az időm... hétfőn lezárják a jegyeket és onnantól nem kell majd tanulnom és akár naponta vagy kétnaponta is tudok hozni részt.  nem húzom tovább az időt, jó olvasást :*

Reggel ugyanígy ébredtem, Harry-n fekve. feltápászkodtam és reggelit kezdtem csinálni. Rántotta. idáig terjed a szakácstudomáynom. nemsokára Harry csoszogott be a konyhába és hátulról átölelt.
- jó reggelt gyönyörűm - suttogta a fülembe.
- neked is - válaszoltam tömören és folytattam a főzőcskézést.
- jó illata van. - próbált beszélgetni, hogy megtörje a kínos csendet.
- pedig odaégettem - nevettem fel, közeb lezártam a gázt és kitettem két kistányérra a tojást.
Leültünk és enni kezdtünk.
- ez nagyon szar - jelentettem ki az első falat után.
- nem dehogyis... tök finom - nyugtatott.
- még nem is ettél - nevettem fel.
- de majd fogok. - mondtza és erőt vett magán és fintorogva lenyelt egy falatot.
- mondtam hogy szar - röhögtem.
- nem szar, csak kicsit megégett... nekem ízlik. - próbált kedves lenni.
- akkor megeheted az enyémet is. - gondoltam egy kicsit megszivatom - én mentem zuhanyozni - jelentettem ki, felálltam és a fürdőbe csoszogtam.
Gyorsan letusoltam, feltettem egy nagyon kevés sminket, copfba fogtam a hajam és felvettem egy egyszerű farmerkabátből, egy fehér pólóbol és egy cicagatyából álló ruhaösszeállítást, majd vissza sétáltam a konyhába.
Harry tányérja már üresen állt.
- kidobtd a kukába mi? - kérdeztem.
- nem, dehogyis - hazudott.
Csak elnevettem magam és elmentem elmosogatni a tányérokat.
- eljössz hozzám? bemutatlak a barátaimnak.
- persze. - adtam az egyszerű választ.
kisétáltunk a házból és becsuktam az ajtót.
- jaj ne. megint a motorral kell mennönk? - kérdezte kétségbe esetten.
mosolyogva bólinottam és felültem rá. Egy nagy sóhajtás kiséretében felült mögém és én beindítottam a motort.
- Várj! - szólalt meg még mielőtt elindultunk volna és felállt.
- mi van?
- ez így nem jó. nem ülhetek én mögötted. Ez így nem okés.
- pasik - jegyeztem meg motyogva.
- mondtál valamit? - vont kérdőre.
erőt vettem magamon, hogy ne kezdjek el kiabálni és ne osszam ki nagyon... csak túl hirtelen haragú és heves természetű vagyok. nagy levegőt vettem.
- csak annyit, hogy nem tudsz motort vezetni drágám - mondtam erőltetett nyugalommal a hangomban.
- mintha te annyira tudnál - jegyezte meg. itt vége volt. az agyam kikapcsolt és üvölteni kezdtem.
- na ide figyelj! kibaszottul nem érdekel a véleményed. vagy gyalog mész a buzi barátaidhoz vagy elviseled hogy a motoromon hátul ülsz. Nagyon felbasz, hogy azt hiszed mindenkinél jobb vagy pedig te is csak egy vagy a sok beképzelt tinisztár közül!! - kiabáltam rá.
percekig némán állt.
- na ez a kiborulás kurva sexy volt - vigyorodott el perverzül. nagyon meglepett a reakciója. nem állt le veszekedni velem. furi. erre úgy döntöttem, hogy inkább nem reagálok. vissza ült mögém. és végre elindultunk.
A már ismert útvonalon hajtottam végig. megálltam a ház előtt. Leszálltunk és uriember módjára kitárta előttem a kaput és mutatta, hogy menjek be.
- micsoda kis gentleman - kacsintottam rá.
Alaposabban szemügyre vettem a kertet. Nagyon luxus. egy óriási medence volt a közepén külön egy jacuzzival. hátrébb egy óriási garázs, ahol harry kitudja hány kocsija parkol. egy pici szökőkút, kert kiülő hintaágy, és sok növény. de mindez luxuskivitelben. az egész földszint oszlopokon állt és teljesen nyitott volt. azon gondollkoztam, hogy mit kezdenek ezzel télen? mindegy. ők tuddják. erre még két emelet tornyosult full üvegből.
- gyere, menjünk be - mosolygott.
- várj.... mi van ha a barátaid nem fognak bírni engem? félek, hogy azt gondolják majd, hogy nem vagy hozzám való. - néztem a szemébe. 2. lépése a tervemnek. ahoz, hogy a barátnője legyek egyrészt el kell érnem hogy a haverjai bírjanak. másrészt olyannak kell lennem akit védelmezhet. hogy a pasi egóját ne sértsem meg.
- nyugodj meg, imádni fogak. - mondta és arcon puszilt. - na gyere - utasított és átkarolt. ez jó jel, már érzi hogy irányíthat. a fiúk egojának ez muszály, ezt megtapasztaltam.
bementünk.
- megjöttem! - kiabált be harry.
egy fiú odarohant és harryt élő pajzsként használva bebújt mögé.
- annyira jó hogy itt vagy! védj meg! Zayn kanalakkal üldöz! ments meg! - nyafogott.
- ő itt hayley - mutatott be egy torokköszörülés után.
- jajj bocsi, nem vettelek észre - mentegetőzött - nem akartam bukó lenni, mert én általában nem vagyok bunkó - magyaráztam.
-hagyjuk, semmi baj - mosolyogtam rá. - hayley smith - mutatkoztam be.
- liam payne. - mondta ő is a nevét és megölelt. az ölelés hosszabra sikeredett mint gondoltam, amit Harry egy hangos szándékos köhögéssel jelzett. elengedtem a srácot.
- örülök hogy találkoztunk. - mosolyogtam rá. nehezemre esett így viselkedni. nem is a kedvességgel volt a baj. csak illedelmesen. nehéz ez nekem....
beljebb mentem és a többiek csodálkozva néztek rám. bár engem is értek meglepetések, mivel a földön szanaszét kanalak hevertek az asztalra egy húsz fős csoportnak elefendő mennyiségű kaja volt kipakolva és az egyik gyerek köszönés helyett a kitömött gaélambjával kommunikált (?)
- ne haragudj, nem tudom, ki engedett be. de most nem adunk autogrammot bocsi - mondta monoton hangon egy fekete hajú srác és közben tekintetét egy pillantra sem emelte le a saát tükörképéről.
- nem egy fan vagyok. - jelentettem ki.
- márpedig nem ismerlek, szóval elmehetsz - bunkóskodott. megforgattam a szemem, megint. és csak álltam fapofával. közben harry megérkezett és összekulcsolta az ujjainkat.
- srácok ő itt hayley. - mutatott be.
- ugh... bocsi, nem tudtam. csak tudod a rajongók .. - kezdett el mentegetőzni.
- semmi baj - mosolyogtam rá.
bemutatkoztunk egymással a többiekkel is. és faggatni kezdtek. mindenről. hogy hány éves vagyok, mit dolgoznak a szüleim, hol találkoztam harryvel, járunk-e, mit csinálok szabadidőmben, mit dolgozok.... stb. mindent számon kértek én pedig mindenre őszintén válaszoltam. persze azt leszámítva hogy az egész párkapcsolatot csak megjátszom. Miután mindenre rákérdeztek jött a kérdés amit a végére tartogattak.
- ti most jártok? - tette fel vigyorogva Niall.
Harryvel összenéztünk. még nem tudtuk mi se. mármint én tudtam. de ha az ő szemszögéből néznénk. ismer 4 napja, vagy annyise. és tegnap közöltem vele hogy érzek iránta valamit. és smároltunk.. ennyi. ez nem kapcsolat.
egyszerre vágtuk rá a választ.
- majd meglátjuk! - mondtuk kórusban és összevigyorogtunk.
- most ezt hogy értsük? - kérdezte Louis.
- majd meglátjuk! - mondtuk megint egyszerre és felnevettünk.
- ezt ti gyakoroljátok? - kérdezett rá zayn.
- minden nap Malik - kacsintottam rá.
- megadom az áldásom. - jelentette ki komoly arccal Louis. mire én egy olyan WTF fejjel néztem rá.
- majd én megmagyarázom - emelte fel a kezét Liam és megköszörülte a torkát. - áldását adja rátok. megengedi hogy járjatok. vágod?
- a szó jelentését eddig is felfogtam - nevettem.
- akkor mi nem világos? - kérdezte Harry.
- a barátaid engedélye kell ahoz hogy valakivel járj??
- csak meghallgatom a tanácsukat.
Első gondolatom: ez furi. de kedves vagyok most.
- ez aranyos mosolyogtam - hogy ne essek ki a szerepből és arcon pusziltam a jövőbeli ,,pasimat"

4. fejezet - apámért BÁRMIT megtennék!

Hát sziasztok! köszönöm szépen az új feliratkozót. meghoztam a 4. fejezetet. talán mostmár látszik, hogy miből indul ki a cselekmény. Remélem nem okoztam csalódást :3 a következő vagy 2 komi vagy egy új feliratkozó után jön :) jó olvasást. :*


Miután jól kisírta magam Harry vállán. szó nélkül a fürdőbe rohantam. Megmostam hideg vízzel az arcom. A szemem teljesen piros volt, a fejem pedig zúgott. A konyhába siettem és elővettem egy aspirint és töltöttem egy pohát vizet, majd bevettem a tablettát. Vissza ballagtam a nappaliba. Harry a kanapén ült. Amint beléptem tekintete rám szegeződött.
- Jól vagy? - kérdezte aggodalommal a hangjában
kis ideig csendben voltam.
- Ez nem történt meg, érted!!??  nem sírtam, mert én sosem sírok - jelentettem ki rezzenéstelen arccal.
Elnevette magát. Vetettem rá egy szúrós pillantást, mire elhallgatott. És elkomolyodott.
- szóval nem vicceltél - állapította meg.
- hát nem.
Kínos csend állt be. Kezét lassan, óvatosan a térdemre helyezte és végig simított a combomon.Közben kereste a szem kontaktust.
- Túl látványosan nyomulsz - nevettem fel.
- nem is igaz - pirult el és lesütötte a szemét.
- Miért nem hívsz el randira? - kérdeztem.
- Talán azért, mert már egyszer elhívtalak és közölted velem, hogy nem vagyok az eseted - húzta fel magát.
- próbáld csak ki - bíztattam.
- oooookééé - húzta el a szót majd megköszörülte a torkát - szóval Hayley, lenne kedved eljönni velem valahová? - kérdezte és a remény utolsó szikráit véltem felfedezni a szemében.
- nem - válaszoltam mosolyogva.
- Akkor ez most mi a faszra volt jó???  - akadt ki.
- Most már biztosan tudod, hogy nincs értelme nyomulnod - kacsintottam rá.
- Annyira nagyon fel tudsz idegesíteni. - motyogta magában. és kicsit szégyenkezve a földet kezdte fürkészni.
Csörgött a telója.
- ohh baszki. - szitkozódott és felvette.
-Hallo - szólt bele.
...
- Nagyon sajnálom bocsi. Teljesen  kiment a fejemből, csak mert a kórházban.... - itt abba hagyta a mondatot.
......
- hát.. az úgy volt...
.....
- nem, nem csak ... - köhintett eggyet - a kezem, eltört.
Valószínüleg a beszédpartnere ordibálásba kezdett, mert a telefont eltartotta a fülétől messzebbre.
- bocsi, tényleg - annyit mondott végül és letette.
- ki volt? - kérdeztem
- A menedzser. lekéstem a mai koncertet és elmaradt. A rajongók dühösek... Meg a többiek is a bandából..
- nem is mondtad hogy énekelsz..- csodálkoztam
- nem kérdezted.
Kínos csend állt be.... megint.
- na jó, figyelj, nekem el kéne mennem beszélni a menedzserrel.... Most elég pipa.  el tudnál vinni? - nézett rám kiskutya szemekkel.
Szemforgatás kíséretében bólintottam.
- túl sokszor forgatod a szemed.
- nem igaz!
- de igen!
- te meg ha így folytatod gyalog fogsz hazamenni - nevettem
- kussolok.
kisétáltunk az ajtón, bezártam és rámutattam a motoromra.
- nehehehehem! nem! nem! nem utazok ezzel! - kezdett el panaszkodni.
- mondtam, sétálhatsz is.
kicsit gondolkodott és a kezével olyan mozdulatokat végzett, mintha a nemlétező szakállát simogatná. Közben én elképzeltem kecskeszakállal és majdnem rám tört a röhögőgörcs.
- jó.. menjünk... de ugye nem fogok meghalni? - kérdezte.
- nem hát. gyere - húztam magammal és felültem a motoromra - szállj föl mögém. - mondtam el a nyilván valót, mire végre megmozdult és átemelte a lábát.
- tudod fél karral nehéz kapaszkodni, szóval ne menj majd olyan gyorsan - kért.
- nem ígérek semmi - kacsintottam rá hátrafordulva. - hol laksz?
- majd mondom az utat. - adta válaszul, erre én beindítottam a motort és gázt adtam.
Elindultunk és.... hát jó hogy nem ígértem semmit, mert igenis gyorsan mentünk . közben folyamatosan kiabálta hogy merre kanyarodjak és sikeresen elvittem a házához, ami egy kész villa volt. 2 emelettel óriási medence.. brutális. elköszöntem tőle és vissza felé indultam. mikor elhajtottam a kórház előtt beugrott. csütörtök van. Bassza meg. Teljesen kiment a fejemből. csütörtök van. mindíg ilyenkor tudom meglátogatni. Vissza fordultam és megálltam.
Szinte biztos voltam benn hogy már alszik ilyen későn.. Futva haladtam fel a lépcsőkön a jól ismert szoba felé. benyitottam és a zajra kinyitotta a szemit.
- sajnálom apa, nem akartalak felébreszteni - mondtam.
- Hayley - mondta gyenge hangon.
oda rohantam hozzá és megöleltem. könnyek gyűltek a szemembe.
- hogy vagy? - kérdezte én pedig le ültem mellé és hosszan meséltem neki. Ő csak hallgatott és mosolygott.
annyira hiányzott.
- zajt hallottam minden rendben - nyitott be Dr. Morgan. - áhh szia hayley - köszönt.
- jó estét - álltam fel és kezet nyújtottam felé, amit viszonzott.
- beszélnem kéne veled. kijönnél egy kicsit a folyosóra?
- persze.. apa, mindjárt jövök - mondtam és még oda futottam hozzá és puszit nyomtam a homlokára, majd kiléptem a folyosóra az orvossal.
- figyelj.. nehéz ezt mondanom. De apukád állapota sokat romlott - kezdte.
Nagyot nyeltem.
- kérem bökje ki hogy mi van és ne kerteljen. - mondtam és mély levegőt vettem.
- új szívre van szüksége. - mondta. egy pillanatra elszédültem.
- Akkor szerezzen egy kibaszott donort!!! - kiabáltam rá.
- Kérlek nyugodj meg hayley - tette a kezét a vállamra.
- nem nyugszom meg!! csak ő maradt nekem. mindenkimet elvesztettem!! - kiabáltam és éreztem hogy a torkomon van már a sírás.
- lenne donor. csak..... nem olcsó - húzta el a száját.
- Mondja mennyi és megszerzem!!
- hát.. ha a száálítást nézzük meg a foglalás és a műtét költség akkor legalább 2600 font..
- honnan szerzek én annyi pénzt? - váltottam inkább kétségbe esett hangnemre.
- sajnos ebben már nem tudok segíteni - mondta.
- Mennyi idő alatt kell meglennie? - kérdeztem.
- 1 hónap. le kell foglalni. különben másnak adják - mondta. - most ha megbocsát én megyek - mondta és távozott.
Megsemmisülve mentem vissza terembe. apa már aludt. Leültem mellé.
- Megfogom szerezni a pénzt apa! ne félj. megígérem, hogy megslesz - suttogtam, majd adtam egy puszit a homlokára és kimentem. lefutottam a hosszú fehér lépcsőkön, és hazáig hajtotam. Ledobtam magam a kanapéra és gondolkodni kezdtem. 1 hónap, 2600 font. esélytelen. nem jutottam semmire. Hiába törtem a fejem. telefon csörgés zavart meg. de nem az én csengőhangom volt.. Mentem a hang irányába és megláttam Harry telefonját, valami Louis hívta. gondolkodás nélkül felvettem.
- hallo, ki az? - szólt bele Harry.
- én vagyok, Hayley. - mondtam.
- huhh, akkor megnyugodtam. bocsi csak egyik barátom mobiljárom hívtam magam, mert nem tudtam, hogy hol van a telom és.. - hadarta.
- értem - szakítottam félbe nevetve.
- elmegyek érte jó?
- persze gyere. - mondtam és hallottam hogy hátra kiabál ,,louis el tucc vinni?" és érkezett a válasz is ,,persze melyik kocsiddal vigyelek?" .. ,,porsche!" kiabálta. És ebben a pillantban beugrott.. a megoldás. - bocsi le kell tennem. - mondtam és lecsaptam a telefont.
Hiszen énekes.. milliomos. Most hallottam több kocsija van. és az egyik egy porscah. Egy óriási villában lakik. iphon5-je van... lerí róla hogy kő gazdag. Ő ki tudná fizetni a műtétet. csak ügyesen manipulálnom kell.. és gondolkozni kezdtem. El kéne csábítanom. merthát valamit valamiért, nemde?? tudom, ez nagyon bunkóság és büdös ribancnak érzem magam... de nem veszíthetem el anyám és a tesóm után még apukámat is. Már nem bírnám ki.
Nem sokára megérkezett Harry és szerencsémre egyedül jött.
Kinyitottam neki az ajtót és a kezébe adtam a telefonját.
- nem jössz be egy kicsit? - kérdeztem.
- Hát ami azt ileti Louis kint vár.
- itt aludhatsz, van vendégszoba. nyugodtan mond meg neki hogy haza mehet - mondtam. minden erőmmel azon voltam hogy kedves legyek. mekkor egy kurva vagyok.. ez elszomorított. de apáért bármit megtenék. és tudom, hogy miután kifizette a műtéte, meg kell majd neki mondanom, hogy kihasználtam. és nem akarom ezt tenni. de nincs más megoldás.
-okééé - mondta és láttam rajta hogy nem érti miért vagyok ilyen. kilépett az ajtón és az ablakon keresztül láttam hogy mond valamit a haverjának, aztán visszajött.
- kérsz valamit inni? - kérdeztem és kedvesen rá mosolyogtam.
- nem köszi - mondta és az értetlen arckifejezés még mindig nem tűnt el.
- ülj le - paskoltam meg magam mellett a kanapét. mire szófogadóan helyet foglalt mellettem.  kezem a térdére helyeztem és simogatni kezdtem a combján ő pedig csak tágra nyílt szemekkel nézett. végig simítottam a felsőtestén és beletúrtam a hajába. teljesen értetlenül nézett rám, de persze, hogy nem állított meg. akadozva vette a levegőt. Hamar kitapasztaltam, hogy a gyengepontja, ha a fürtjeivel játszadoznak. ezért ezzel még elszórakoztam egy kis ideig. aztán egy hirtelen mozdulattal leföntöttem és a csípőjére ültem, mire kisebb nyögés hagyta el a száját.
- miért csinálod ezt? - dadogta.
- mert már nem bírom elfojtani az érzéseimet - hazudtam... szerintem elég hihetően, mert átvette az irányítást és ajkait az enyémre tapasztotta. nyelveink vad táncot jártak, míg végül levegő hiánya miatt elváltunk. a szemebe nézett és tekintete csilliogóbb volt, mint valaha.
- olyan gyönyörű vagy - motyogta, és a fülem mögé tűrte pár kósza hajszálam. a bűntudat elkezdett felemészteni belülről. ,,apáért teszed" ezzel nyugtatgattam magam. adtam egy puszit a szájára és fejem a mellkasára döntöttem.
- holnap bemutatlak a barátaimnak. - mondta.
egy kikényszerített mosollyal az arcomon bólinottam. szerintem elalduhattam, mert többre már nem emlékszem.

Blogvideo :)

sziasztok. Most még nem fejezettel jövök, de ha minden igaz még ma kint lesz az is. Viszont elkészítettem a blog előzetesét :) megosztani, kommentálni ér ;) remélem tetszik :D
http://www.youtube.com/watch?v=TIgIiPM1Ifc

titkos infó: ma a fejezetben kiderül valami ami elindítja az egész cselekményt tulajdonképpen...
jah és még annyit akartam mondani, hogy ne számítsatok a végén happy endre :// csak azért szólok most, mert ha olyan blogot akartok olvasni ahol összejönnek boldogok, megházasodnak gyerekuk születik... stb. akkor nem jártok jó helyen. nagyon köszönöm a feliratkozóknak és
ennyi voltam.. bocsi a felesleges rizsálásért :D csak néha nem bírom abbahagyni a beszédet xD

3. fejezet - sírd ki magad...

Sziasztok.... Sajnálom, hogy késtem és ez se lett túl hosszú :/ de elég bonyolult volt ezt is összehozni....Főleg hogy kémiából bukásra állok, ezért el voltam tiltva géptől :( most is sunyiban jöttem fel :D remélem a várakozás ellenére még olvasni fogjátok a blogom.... 1 komment után jön a következő. :* Jó olvasást


Gyorsan mindenki lemászot.. vagyis inkább leugrottunk és gurulással értünk földet. Odarohantunk Harryhez chad hívta a mentőket, én pedig leguggoltam mellé a földre és rázogatni kezdtem
- Harry kelj föl... kelj már föl!! - ordítoztam vele.
Bonnie ült le mellém és kezébe fogta Harry csuklóját és a pulzusát próbálta kitapogatni.
- nem érzem... szerintem nem élte túl. - mondta.
- Hát ez télleg kurva sokat segített!!!!!! - ordítottam teljesen kiborulva - inkább csinálj valamit ha olyan nagy orvos vagy!!!!!!!
megrántotta a vállát és arrébb ment.
- Hayley, szerintem hagyjuk itt.. nehogy megtudják, hogy mi.... - kezdte mike.
- Hülye vagy!!!! Nem hagyhatjuk itt!!!! Csak nem halt meg!!! Nem halhatott meg!! Csak két emeletet zuhant!!!!! - ordítottam., majd Harry felé fordultam és teljes erőmből felpofoztam... tudom, ez nem segített... - kelj már fel!!!!!  - ordítottam tovább, aztán végleg feladtam. Lerogytam a földre és a tenyerembe temettem az arcom. Sok hibát követtem el az életemben... De ez ás volt. Egy ember élete miatta hunyt ki. Sírni kezdtem. 17 év alatt másodszor. Megérkeztek a mentők és feltették egy ilyen ágy izére.
- Meghalt - emelte a tekintetem reménykedve a mentősre, aki profibb módon mint bonie a pulzusát kezdte méregetni.
- Nem.... - ennyit mondott, majd bezárta maga mögött az ajtót.
Óriási kő esett le a szívemről. Nagy sóhajtással a földre rogytam.
- Gyertek srácok, menjünk be a kórházba.... - mondtam.
- Mi minek?? Te hoztad ide. A te hibád hogy leesett - vágta elég durván a fejemhez chad.
- akkor valaki más eljön? - kérdeztem. és közeben chadre vetettem egy szúrós pillantást.
- Igaza van. - helyeseltek. Megforgattam a szemem.
- Jó, akkor egyedül megyek. - mondtam és sarkon fordultam majd megindultam a kórház felé.
Nem volt túl hosszú séta, de ezer évnek tűnt. rettegtem, hogy mi van ha súlyos baja van... és erről én tehetek az én hibám. Hiába mondogattam magamnak ,,nem te tehetsz róla" nem bírtam elhitetni magammal....
Beértem a kórházba. Hosszú kérdezgetés és idegeskedés után megtudtam, hogy hol találom Harryt. Bekopogtam a terembe, de csak egy kopaszodó, ötvenes éveiben járható orvost találtam bent.
- Jóestét.... Harry-t keresem, a vezeték nevét sajnos nem tudom - kezdtem.
- Most éppen röntgenezik, utánna viszik gipszelni. Aztán beszélhet vele. - válaszolt kifejezéstelen arccal.
- köszönöm... Megkérdezhetem hogy milyen állapotban van?
- Nem tudunk pontosat mondani. De az biztos, hogy nagy szerencséje volt. Csak zúzódások többnyire. De a kulccsont és a váll környékén lehet, hogy eltört. - darálta. Bólintottam és leültem azzal az elhatározással, hogy megvárom. Kb. fél óra ücsörgés után megérkezett. Kicsit sántítva ugyan, de járt, ami már önmagában megnyugtatott. Viszont a teljes bal karja be volt gipszelve.
- Szai, - köszönt és megjutalmazott egy szemrehányó pillantással.
- hello. - köszöntem vissza.
- Mr. Styles haza mehet. Pénteken jöjjön vissza kontrollra. - szólta az orvos.
Kifelé vettük az irányt és nem beszéltünk.
- Na jó, akkor én megyek is. Jobbulást, szia - intettem és elindultam.
- Várj!! Csak így itt akarsz hagyni??? - kiabált utánam.
- Igen - válaszoltam - miért, mit vártál??
- Hát nem is tudom.. miattad zuhantam 2 emeletet.. a legkevesebb hogy bocsánatot kérsz!!!
- Nem miattam volt, oké!!?? Te voltál olyan hülye, hogy megpróbáltál felmászni egy 7 emeletes házra. Mit vársz, mit csináljak??
- Például haza vihetnél... mert így nem tudok vezetni - mutatott a begipszelt karjára.
- Gyalog sincs messze.
-de ha feltűnt, sántítok - emelte fel a hangját.
- Ha feltűnt én is gyalog jöttem - tártam szét a kezem.
- nem baj. találj ki valamit.
- ja persze, majd ölbe kaplak és a házadig cipellek.. aztán főzök neked vacsorát, betakargatlak mondok estimesét és jó éjt puszit is adok - soroltam irónikusan.
- Na ez nem egy rossz ötlet - vigyorgott.
- A seggedet ne töröljem ki esetleg?? - húztam fel magam.
- Hát ami azt illeti....
- Na én mentem - vágtam közbe és gyorsabb léptekkel elindultam a házam felé.
- Várj már meg, én lassabb vagyok.
- Tudom, és nézd milyen ügyesen kihasználom - fordultam hátra és kacsintottam rá, majd még gyorsabban kezdtem szedni a lábam.
Aztán kezdtem megsajnálni és lealassítottam... bár szerintem csak a tudatalattim hatott rám és nem szándékos volt. Megálltam és megvártam amíg oda ér. Rá támaszkodott a vállamra és úgy mentünk tovább. Oda értünk az én házamhoz.
- Most be jössz gondolom - mondtam, mire ő bólogatásba kezdett széles vigyorral az arcán. FElsóhajtottam és simét megforgattam a szemem.( Az utóbbi időben sokat forgatom a szemem )
kinyitottam az ajtót és bementünk. A szobám felé vettem az irányt, ő pedig követett. Leültem az ágyamra és próbáltam nem tudomást venni, arról hogy a képeimet nézegeti a falon.
- Van egy ikertestvéred?? - nézett rám csodálkozva.
Éreztem hogy könnyek gyűlnek a szemembe, a gyomrom görcsbe rándult és pár percre a világ elhomályosodott. Próbáltam eloszlatni a borzasztó emlékeket, de nem hagytak nyugodni.
- Volt - ennyit nyögtem ki. Elfordultam és a szememet törölgettem. ,,Nem sírhatok" mondogattam magamnak.
Odaült mellém és átkarolt.
- Sírd ki magad Hayley... Az nem a gyengeség jele. - mondta és együttérzően a szemembe nézett.
- Hagyjál - öktem le a kezét a vállamról.
- Tudod, könnyebb lenne, ha kibeszélnéd magadból. Mi történt?
- Nincs szükségem lelkizésre... Jól vagyok - erősködtem..
- Hát persze ,,jól vagy'' - forgatta meg a szemét.
- Ne forgasd már a szemed, ezt csak én csinálom - nevettem.
- Ne tereld el a témát! - szólt rám. - Beszéljük ezt meg. Hidd, el jobb lesz!!
- Dehogy lesz jobb. - zártam rövidre, felálltam és kimentem a szobából. Becsaptam magam mögött az ajtót és lefeküdtem a kanapéra...
-Még hogy beszéljük meg. Miért is tartozna rá?? Ez csakis az én dolgom. Hagyjon békén. Hagyjon engem mindenki békén!!! Senkire nincs szükségem! - dühöngtem magamban.
De akkor eltört a mécses.... Kit is álltatok? Nem gyógyult be ez a seb... és talán soha nem is fog. Nem,  nem vagyok jól. Kitört belőlem a sírás. Átöleltem a párnám és úgy zokogtam.
- Ölelés?? - hallottam meg rekedtes hangját. Hátra fordultam és széttárt karokkal állt. Felpattantam és átöleltem, fejem a mellkasába fúrtam és csak zokogtam.....

2. fejezet - a pénztárca

Sziasztok! Megérkezett a második fejezet is :) Remélem tetszeni fog. Kommenteljetek és iratkozzatok fel rendszeres olvasónak légyszi <3  Össze tudtok hozni 2 komit??? Nagyon jó lenne :D mindenesetre jó olvassát.

Magamban megállapítottam, hogy izomlázam van. huhh, durva lehetett a tegnap este.... Ennyi kellet és a képzeletem szárnyalni kezdett. Kicsit felnevettem, magamban majd ledőltem a kanapéra és a plafont néztem... Tudom, rendkívül izgalmas elfoglaltság. Gondoltam nem ártana találkozni pár régi baráttal ezért telefonálgatni kezdtem. Le is szerveztünk ma estére egy kis találkozót. Visszadőltem a kanapéra és elmerültem az édes semmittevésben. Csöngettek, amin nagyon meglepődtem. Kedvetlenül felálltam és ajtót nyitottam.
- Harry? Hát te mit keresel itt? - csodálkoztam.
- Neked is szia - gyúnyolódott, amit megjutalmaztam egy gyönyörű szemforgatással. - Amúgy a kocsiban hagytad a pénztárcád. - mondta és felém nyújtotta.
- Oh kösz - mondtam és kivettem a kezéből és meglöktem az ajtót, hogy becsukódjon.
- te aztán tudsz kedves lenni. - jegyezte meg egy kis éllel a hangjában és nem távozott.
- azt hittem ennyi volt. és mész.
- Na jó. az az igazság, hogy akartam kérdezni valamit.... - kezdte. Én meg olyan ,,jajjneebbőlmegmilessz" fejjel néztem rá - szóval, annyira még nem ismerlek.. és éppen ezért jó lenne ha jobban megismernénk egymást... Nyílt nemrég egy elég jó étterem itt a közelben. és arra gondoltam, hogy lenne-e kedved oda jönni velem? - beletúrt göndör fürtjeibe és reménykedve rám nézett. Nagyot sóhajtottam.
- Nem vagy az esetem - közöltem hidegen... de minek hitegessem és hagyjam meg a reményt neki ha úgyse lesz belőle semmi? szerintem jobb ha tudja az igazat.
- Adhatnál egy esélyt... nem is ismersz.
- Figyelj. ÉN nem vagyok étterembe járós típus. Életemben nem volt még rajtam szoknya. Szórakozásképpen nem vidámparkba vagy moziba megyek hanem motorozok vagy grafitizek és te meg nem vagy ilyen. - hadartam el.
- huhh - tettetett megnyugvást. - végre valaki aki előtt nem kell megjátszanom magam. Mert én nem ilyen vagyok - mutatott végig magán.. - hanem nagyon is rossz fiú. - borzasztó színész volt és bárki kitalálhatta volna, hogy hazudik. Majdnem kitört belőlem a röhögés, mivel ezeket a mondatokat erőltetetten mélyebb hangon mondta még a rendesnél is.
Gondoltam egy kicsit megleckéztetem... Végülis mi baj lehet belőle??
- Akkor eljöhetnél ma este a bulinkba. itt lesz... csak pár haverom. - erre a mondatomra a magabiztos mosoly kicsit eltűnt az arcáról.
- p-persze, el-elmegyek - dadogta.
- tök jó. akkor szia, este találkozunk.
- szia - köszönt el és kilépett az ajtón.
elégedetten becsaptam utána és visszatértem az eredeti elfoglaltságomhoz: plafon bámulás a kanapén. Csak most már egy üveg nutella is csatlakozott hozzám. A napom szinte egész hátralévő része ezzel telt... Aztán este lett és megérkezett először bonnie, majd chad, mike és sorban jött mindenki. Végül Harry is megérkezett. Mindenki olyan ,,ezmegkiaszar" fejjel nézett rá, ezért gyorsan bemutattam a többieknek.
- Srácok ő Harry. Tegnap ismertem meg.
Ezekeután mindenki megmondta neki a nevét. és egy elég vicces szituáció sült ki az egészből. Harry ugyanis kultúrált emberhez méltóan kezet akart fogni mindegyikükkel. Ők meg csak álltak értetlenül és néztek.. nem vágták, hogy miért nyújtja feléjük a karját harry. Ezen én nevettem egy jót. majd feletettem a kérdést:
- na mit csináljunk?
- valamelyik tető? - vetette fel mike.
- de melyik??
- van a kövi sarkon egy ház, az nem olyan magas.. - bonnie.
- hány emelet? - chad.
- 6-7... - bonnie.
-oké, menjünk!
a kis beszélgetés közben végig Harry arcát fürkésztem. Kicsit azért féltem, mert mi rendszeresen mászunk fel házakra és tanulunk is különböző technikákat és sokat gyakorlunk. Ő valószínüleg még soha nem csinált ilyet és nem lenne jó, ha emiatt meghalna.
kiléptünk az utcára. és elindultunk. Kicsit szándékosan lemaradtam, hogy Harry mellé kerüljek.
- Nem kell feljönnöd.. nyugodtan mehetsz a lépcsőn. - mondtam neki.
- nem dehogy!! Menni fog. Semmiség.
- ahhaaaa - húztam el a szót, megrántottam a vállam és az út hátralévő részében már nem beszéltünk.
Oda értünk a házhoz. Mélyen beszívtam a levegőt és kezdtem magam lélekben felkészíteni. Kis relaxáció. mindannyian becsuktuk a szemünket és befelé figyeltünk. Mert hát ugye ez azért nem egy veszélytelen sport. Pár perc után én indultam meg először és felkapaszkodtam. Könnyedén húzódzkodtunk egyre feljebb. Hiszen évek óta tanultuk már. Ez volt az életformám. Szabadon mászkálni a házakon. Csodálatos. feltölt energiával.
Lenéztem és láttam, hogy Harry próbálja megtenni az első lépést felfelé. Elfogott kicsit a bűntudat. De csak nem olyan hülye, hogy feljön.. remélem.
*Harry szemszöge*

Hosszú percekig csak néztem a technikát, ahogy felfelé haladnak. Olyan könnyűnek tűnt. De amikor remegve felemeltem a lábam és megpróbáltam, valahogy rádöbbentem hogy nekem ez nem fog menni. A helyzetet csak tetézte hogy borzasztó tériszonyom van. De meg akartam csinálni. Tudtam magamról hogy kétballábas is vagyok és biztos voltam benne hogy le fogok esni. Eszembe jutott a mondat amit még a kocsimnál Hayley mondott. ,,csak egyszer élünk". Meg kéne próbálnom ez az eszme szerint élni. Csak valahogy én gyenge vagyok ehhez. De be kell bizonyítanom, hogy tudok olyan lenni mint ők. Megtettem. Felmásztam az első ablakig és már azon gondolkoztam, hogy hogyan érhetném el a következőt. Kisebb ugrással belekapaszkodtam a párkányba és feltoltam magam. A második emeletnél jártam. nem néztem le, mert a lábam már így is zsibbadt. Csak felfelé tartottam. Hayley vissza nézett és rámmosolygott.
- Nem hittem, hogy elindulsz - mondta csilingelő hangján.
Milyen csodálatos lány. Elmosolyodtam és furcs érzés fogott el.. De nem válaszoltam. Viszont egy pillantra a gondolataim túlságosan elterelték a figyelmem és ennyi kellett, hogy hibázzak. A lábam megcsúszott és 1 kézzel tartottam magam.
- Jeeszusom Harry!! - sikított fel.
a tenyerem izzadt és a csúszós ablakpárkányról egyre jobban siklott le. Nem bírtam felhúzni magam, leblokkoltam és csak néztem ahogy milliméterenként egyre közelebb érek a halálhoz. Hayle lemászott hozzám. és nyújtotta a kezét. De nem fogtam meg. nem bírtam megmozdulni. Nem kezeltem jól az ilyen helyzeteket. Ránéztem falfehér arcára.
- Az isten szerelmére fogd már meg a kezem!!! - ordította.
Próbáltam, de nem ment. Akartam. Meg akartam emelni a karom, de valahogy nem teljesítette az agyam utasításait.
Túl késő volt.
- Sajnálom. - ennyit mondtam, amikor már tudtam, hogy itt a vég. Lecsúsztak az ujjaim a párkányról és zuhantam... zuhantam lefelé.

1. fejezet - freedom

Végre. Ma szabadulok. Egy éve először, boldogan keltem fel. Meghúztam a falra az utolsó strigulát és vártam, hogy értem jöjjenek. Az ember azt hinné, hogy a javító nem annyira a rossz. Pedig kész börtön volt, csak kiskorúakkal megtömve. Megérkezett értem egy nagy gorilla, bilincset tett a csuklómra és kifelé kezdett ráncigálni. Vigyorral az arcomon megindultam vele kifelé. Egy rakás papírt kellet még kitölteniük a szabadlábra helyezésemmel kapcsolatban. Én közben csak ültem és néztem ki a fejemből. Végre végeztek, engem kivezettek, levették a kezemről a bilincset és kisebb lökéssel megindítottak a ,,javulás útján" . Végre szabadság. Beszívtam a frisslevegőt és sétálni kezdtem hazafelé. Eszem ágában sem volt bemenni a lakásba. Rögtön felültem a motoromra és száguldani kezdtem. Annyira hiányzott ez az érzés. Ahogy a szél az arcomba fújt és teljesen szabadnak érezhettem magam, mintha repülnék. Egy jól ismert helyre hajtottam, ami miatt tulajdonképpen ez az egész kezdődött. Megláttam Fred-et, ugyanott állt mint 1 éve.
- Hello fred - köszöntem neki, majd lepacsiztunk.
- Szia baby.. Hát kijöttél?
- Ki. Van anyag? - tértem a lényegre.
- Tudod hogy nállam az mindíg van - vigyorgott, és a lehető legfeltűnésmentesebben a kezembe nyomott egy zacskó füvet.
- Majd később fizetek. most le vagyok égve...
- Bármikor baby - mondta és közelebb húzott magához - na adj egy csókot baby - kérte én meg szó nélkül teljesítetem a kérését, intettem és visszaszálltam a motoromra. beindítottam és hazamentem.
Elhatároztam, hogy ma buliba megyek és full kiütöm magam. Sok idő volt még estig, de gyorsan elrepült és azt vettem észre, hogy már 10 óra. gyorsan magamra kaptam egy fekete, szaggatott rövidgatyát egy koponyás pólóval és fekete szegecsel cipővel, felültem a mocira és egy közeli szórakozóhelyhez hajtottam. Bementem. Semmi ismerős arcot nem láttam. A bandából kb mindenkit lesitteltek. Új barátok kellenek.... Mindegy. Nem volt kedvem ezen agyalni. A bárpulthoz léptem és csak annyit mondtam a pultosnak
- valami erőset.
Oda lökött elém egy pohár piát, amit egy húzásra megittam és kértem a kovetkezőt... és még sokat.
Akkor odajött hozzám egy helyes, göndörhajú srác
- Táncolsz velem cica - kérdezte.
A válasz elmaradt, csak felpattantam és hozzásimultam. Mozgatni kezdtem a csipőmet a zene ritmusára. Nagyon élvezhette az előadást, mert éreztem ahogy a nadrágja dudorodni kezd.
- Tudod most sokkal szívesebben csinálnék valami egészen mást... ha érted, mire célzok - duruzsoltam a fülébe.
- gyere - mondta csillogó szemekkel és elkezdett kifelé húzni a kocsijához
..
_____ innetől képszakadás_______
Borzasztó fefájásra ébredtem. Kinyitottam a szemem és tudatosult bennem, hogy egy kocsiban vagyok. KÖvetkező pillanatban pedig az tűnt fel, hogy az a srác fekszik mellettem tegnapról, anyaszült mezetelenül. Hiába próbáltam visszaemlékezni, nem sikerült.
- kelj fel - szóltam rá, cseppet sem kedvesen.
- MIvan? - morgott és lassan nyitogatni kezdte a szemeit. - baszki de fáj a fejem.
- Nyisd ki légyszi az ajtót... be van zárva - mondtam és elkezdtem visszavenni magamra a ruháimat.
- Nem is akadsz ki? - kérdezte tágra nyílt szemekkel.
- Mitől akadnék ki???
- Hát nem is tudom.... lehetsz max 18 éves és nemrég holt részegen feküdtél le egy csávóval akit nem is ismersz, védekezés nélkül... ez elég kiakasztó, nem???
- egyszer élünk - zártam rövidre a témát és kiszálltam a kocsiból - Amúgy hayley vagyok... és csak 17.
Csak bámult rám csillogó szemekkel.
- Harry - bökte ki végül, aztán tovább bámult. felnevettemmajd sarkon fordultam és haza indultam a motoromon. Éreztem, hogy követ a tekintetével, amíg el nem tűntem a sarkon... aztán csak hajtottam hazáig.


Hello. Hát itt az első fejezet. Remélem tetszik. 1 komi után hozom a kövit. Annyit még leszögeznék, hogy nem vagyok hülye szipós kurva :D csak egy ilyen karaktert formáltam most meg >< pusziii <3