blogversenyre jelentkeztem! ÉS 10. fejezet :) - fogadás

sziasztok :D hát nem jött komi... De nem is számítottam másra egy alig 15 soros szar lapos rész után. De éppen ezért most hozom a következőt gyorsan, ez hosszabb lesz és kicsit talán érdekesebb is. :) Most 2 komival is megelégszem :DD jó olvasást :* Remélem tetszik ;) Jajaja és jelentkeztem egy blogversenyre: http://kerjkritikattolunk.blogspot.hu/  <--itt :D

 Még két napot ültem otthon, a megoldáson gondolkozva. Természetesen semmire nem jutottam. Feladtam. Szokás szerint semmit tettem a kanapén fekve. Hirtelen csöngettek. Feltápászkodtam és megfogadtam magamban, hogyha megint Louis az akkor elküldöm. Kinyitottam az ajtót, de meglepetésemre Harry állt ott. Piros szemekkel, öltönyben és egy csokornyi vörös rózsával.
- Szia Hayley. - köszönt félve és a földet fürkészte.
- Hello. Miért csíptedígy ki magad? - mosolyogtam rá.
- Hát én csak.... Mert. ahhj. - próbált mondani valamit és az arcára pír kúszott. Majd megköszörülte a torkát és kínosan elmosolyodott - Hiányzol.... Ennyi. És nem érdekel hogy mit tettél vagy nem tettél a múltban, csak az számít hogy nagyon kedvellek és  szeretném ha minden a régi lenne.
Elmosolyodtam.
- Ezt a beszédet begyakoroltad a tükör előtt állva? _ nevettem.
- Nem... na jó de - nevetett velem ő is.
- Akkor minden a régi? - kérdeztem és elmosolyodtam.
- Remélem.
- Gyere be - modtam és kezénél fogva behúztam a szobába.
- De azért szeretném ha ezt megbeszélnénk. - mondta.
- Hogy érted?
- Hogy ne hagyjuk ezt a témát ennyiben.
Kérdő tekintettel néztem rá. ezért folytatta.
- Már nem drogozol, ugye? - kérdezte.
- Nem. - hazudtam szemrebbenés nélkül.
- Hazudsz. - jelentette ki.
- Miből gondolod?
- Csak látom a szemedben hogy hazudsz.
- Fura vagy - nevettem.
- Ebből most ne csinálj viccet. Az életeddel játszol.
- Nem olyan szörnyű mint azt te hiszed.
- De. Biztos vagyok benne hogy még rosszabb, mint ahogy azt én gondolom.
- Hülye vagy. - nevettem fel.
- Fogadjunk! - kiáltott fel.
-Komolyan? - húztam föl a szemöldököm.
- Igen. Kipróbálom egyetlen egyszer és majd megmondom, hogy jó-e. - vigyorgott.
- Nem biztos, hogy ez jó ötlet - húztam el a számat.
- Dehogyisnem!
- Függő lehetsz...
- Nem leszek. Akaraterő és kibírom, hogy ne csináljam többet.
- Persze. Én is így voltam vele...
- Na akkor fogadunk?
- Mit kapok ha győzök? - húztam fel a szemöldököm.
- Megpofozhatsz. - vigyorgott.
- Annak nincs értelme.. Azt így is megteszem - kacsintottam rá és egy nem túl erős pofont adtam az arcára.
- Kiakasztasz. - jelentette ki, miközben sajgó arcát fogta.
- Ez a cél - kacsintottam ismét.
- Akkor mit kérsz ha nyersz?
- Nem tudom. Ötletem sincs...
- Viszont ha én nyerek és tényleg nem jó, akkor.. ööhhm mondjuk. ... ahj ez nehéz - nevetett.
- Megvan! - kiáltottam fel. - Ha én nyerek akkor megtaníthatlak parkourozni.
- El van törve a kezem.
- Leszarom - kacsintottam megint. - Na de te mit kérsz ha nyernél, bár úgysem fogsz?
- leszopsz - jelentette ki halál komoly fejjel, majd kitört belőle a röhögés és ezzel egyidőben belőlem is.
- beteg, perverz állat - nevettem.
- oké, bocsi. Csak ez.. Ez most csak úgy jött.
- Oké - mondtam, még mindig nevetve. - Na szóval? Te mit kérsz, ha nyersz?
- Énekelni fogsz- nevetett.
- Nem. Én nem éneklek. Szar hangom van és nem éneklek.
- de. Ha nyerek és tényleg nem tetszik a drogozás, akkor elénekelsz pár one direction számot.
- De úgyse nyersz úgyhogy nekem mindegy.
- Áll az alku - nyújtott kezet, amit el is fogadtam.
- Na akkor gyere. - mosolyogtam rá.
Bementem a szobába, elő vettem a kis dobozkát és a bélyeget a kezébe nyomtam.
- Hajrá.
Lassan a szája felé kezdte emelni és közben nagyot nyelt, remegett és izzadt. Ennyire nem akarja?