4. fejezet - apámért BÁRMIT megtennék!

Hát sziasztok! köszönöm szépen az új feliratkozót. meghoztam a 4. fejezetet. talán mostmár látszik, hogy miből indul ki a cselekmény. Remélem nem okoztam csalódást :3 a következő vagy 2 komi vagy egy új feliratkozó után jön :) jó olvasást. :*


Miután jól kisírta magam Harry vállán. szó nélkül a fürdőbe rohantam. Megmostam hideg vízzel az arcom. A szemem teljesen piros volt, a fejem pedig zúgott. A konyhába siettem és elővettem egy aspirint és töltöttem egy pohát vizet, majd bevettem a tablettát. Vissza ballagtam a nappaliba. Harry a kanapén ült. Amint beléptem tekintete rám szegeződött.
- Jól vagy? - kérdezte aggodalommal a hangjában
kis ideig csendben voltam.
- Ez nem történt meg, érted!!??  nem sírtam, mert én sosem sírok - jelentettem ki rezzenéstelen arccal.
Elnevette magát. Vetettem rá egy szúrós pillantást, mire elhallgatott. És elkomolyodott.
- szóval nem vicceltél - állapította meg.
- hát nem.
Kínos csend állt be. Kezét lassan, óvatosan a térdemre helyezte és végig simított a combomon.Közben kereste a szem kontaktust.
- Túl látványosan nyomulsz - nevettem fel.
- nem is igaz - pirult el és lesütötte a szemét.
- Miért nem hívsz el randira? - kérdeztem.
- Talán azért, mert már egyszer elhívtalak és közölted velem, hogy nem vagyok az eseted - húzta fel magát.
- próbáld csak ki - bíztattam.
- oooookééé - húzta el a szót majd megköszörülte a torkát - szóval Hayley, lenne kedved eljönni velem valahová? - kérdezte és a remény utolsó szikráit véltem felfedezni a szemében.
- nem - válaszoltam mosolyogva.
- Akkor ez most mi a faszra volt jó???  - akadt ki.
- Most már biztosan tudod, hogy nincs értelme nyomulnod - kacsintottam rá.
- Annyira nagyon fel tudsz idegesíteni. - motyogta magában. és kicsit szégyenkezve a földet kezdte fürkészni.
Csörgött a telója.
- ohh baszki. - szitkozódott és felvette.
-Hallo - szólt bele.
...
- Nagyon sajnálom bocsi. Teljesen  kiment a fejemből, csak mert a kórházban.... - itt abba hagyta a mondatot.
......
- hát.. az úgy volt...
.....
- nem, nem csak ... - köhintett eggyet - a kezem, eltört.
Valószínüleg a beszédpartnere ordibálásba kezdett, mert a telefont eltartotta a fülétől messzebbre.
- bocsi, tényleg - annyit mondott végül és letette.
- ki volt? - kérdeztem
- A menedzser. lekéstem a mai koncertet és elmaradt. A rajongók dühösek... Meg a többiek is a bandából..
- nem is mondtad hogy énekelsz..- csodálkoztam
- nem kérdezted.
Kínos csend állt be.... megint.
- na jó, figyelj, nekem el kéne mennem beszélni a menedzserrel.... Most elég pipa.  el tudnál vinni? - nézett rám kiskutya szemekkel.
Szemforgatás kíséretében bólintottam.
- túl sokszor forgatod a szemed.
- nem igaz!
- de igen!
- te meg ha így folytatod gyalog fogsz hazamenni - nevettem
- kussolok.
kisétáltunk az ajtón, bezártam és rámutattam a motoromra.
- nehehehehem! nem! nem! nem utazok ezzel! - kezdett el panaszkodni.
- mondtam, sétálhatsz is.
kicsit gondolkodott és a kezével olyan mozdulatokat végzett, mintha a nemlétező szakállát simogatná. Közben én elképzeltem kecskeszakállal és majdnem rám tört a röhögőgörcs.
- jó.. menjünk... de ugye nem fogok meghalni? - kérdezte.
- nem hát. gyere - húztam magammal és felültem a motoromra - szállj föl mögém. - mondtam el a nyilván valót, mire végre megmozdult és átemelte a lábát.
- tudod fél karral nehéz kapaszkodni, szóval ne menj majd olyan gyorsan - kért.
- nem ígérek semmi - kacsintottam rá hátrafordulva. - hol laksz?
- majd mondom az utat. - adta válaszul, erre én beindítottam a motort és gázt adtam.
Elindultunk és.... hát jó hogy nem ígértem semmit, mert igenis gyorsan mentünk . közben folyamatosan kiabálta hogy merre kanyarodjak és sikeresen elvittem a házához, ami egy kész villa volt. 2 emelettel óriási medence.. brutális. elköszöntem tőle és vissza felé indultam. mikor elhajtottam a kórház előtt beugrott. csütörtök van. Bassza meg. Teljesen kiment a fejemből. csütörtök van. mindíg ilyenkor tudom meglátogatni. Vissza fordultam és megálltam.
Szinte biztos voltam benn hogy már alszik ilyen későn.. Futva haladtam fel a lépcsőkön a jól ismert szoba felé. benyitottam és a zajra kinyitotta a szemit.
- sajnálom apa, nem akartalak felébreszteni - mondtam.
- Hayley - mondta gyenge hangon.
oda rohantam hozzá és megöleltem. könnyek gyűltek a szemembe.
- hogy vagy? - kérdezte én pedig le ültem mellé és hosszan meséltem neki. Ő csak hallgatott és mosolygott.
annyira hiányzott.
- zajt hallottam minden rendben - nyitott be Dr. Morgan. - áhh szia hayley - köszönt.
- jó estét - álltam fel és kezet nyújtottam felé, amit viszonzott.
- beszélnem kéne veled. kijönnél egy kicsit a folyosóra?
- persze.. apa, mindjárt jövök - mondtam és még oda futottam hozzá és puszit nyomtam a homlokára, majd kiléptem a folyosóra az orvossal.
- figyelj.. nehéz ezt mondanom. De apukád állapota sokat romlott - kezdte.
Nagyot nyeltem.
- kérem bökje ki hogy mi van és ne kerteljen. - mondtam és mély levegőt vettem.
- új szívre van szüksége. - mondta. egy pillanatra elszédültem.
- Akkor szerezzen egy kibaszott donort!!! - kiabáltam rá.
- Kérlek nyugodj meg hayley - tette a kezét a vállamra.
- nem nyugszom meg!! csak ő maradt nekem. mindenkimet elvesztettem!! - kiabáltam és éreztem hogy a torkomon van már a sírás.
- lenne donor. csak..... nem olcsó - húzta el a száját.
- Mondja mennyi és megszerzem!!
- hát.. ha a száálítást nézzük meg a foglalás és a műtét költség akkor legalább 2600 font..
- honnan szerzek én annyi pénzt? - váltottam inkább kétségbe esett hangnemre.
- sajnos ebben már nem tudok segíteni - mondta.
- Mennyi idő alatt kell meglennie? - kérdeztem.
- 1 hónap. le kell foglalni. különben másnak adják - mondta. - most ha megbocsát én megyek - mondta és távozott.
Megsemmisülve mentem vissza terembe. apa már aludt. Leültem mellé.
- Megfogom szerezni a pénzt apa! ne félj. megígérem, hogy megslesz - suttogtam, majd adtam egy puszit a homlokára és kimentem. lefutottam a hosszú fehér lépcsőkön, és hazáig hajtotam. Ledobtam magam a kanapéra és gondolkodni kezdtem. 1 hónap, 2600 font. esélytelen. nem jutottam semmire. Hiába törtem a fejem. telefon csörgés zavart meg. de nem az én csengőhangom volt.. Mentem a hang irányába és megláttam Harry telefonját, valami Louis hívta. gondolkodás nélkül felvettem.
- hallo, ki az? - szólt bele Harry.
- én vagyok, Hayley. - mondtam.
- huhh, akkor megnyugodtam. bocsi csak egyik barátom mobiljárom hívtam magam, mert nem tudtam, hogy hol van a telom és.. - hadarta.
- értem - szakítottam félbe nevetve.
- elmegyek érte jó?
- persze gyere. - mondtam és hallottam hogy hátra kiabál ,,louis el tucc vinni?" és érkezett a válasz is ,,persze melyik kocsiddal vigyelek?" .. ,,porsche!" kiabálta. És ebben a pillantban beugrott.. a megoldás. - bocsi le kell tennem. - mondtam és lecsaptam a telefont.
Hiszen énekes.. milliomos. Most hallottam több kocsija van. és az egyik egy porscah. Egy óriási villában lakik. iphon5-je van... lerí róla hogy kő gazdag. Ő ki tudná fizetni a műtétet. csak ügyesen manipulálnom kell.. és gondolkozni kezdtem. El kéne csábítanom. merthát valamit valamiért, nemde?? tudom, ez nagyon bunkóság és büdös ribancnak érzem magam... de nem veszíthetem el anyám és a tesóm után még apukámat is. Már nem bírnám ki.
Nem sokára megérkezett Harry és szerencsémre egyedül jött.
Kinyitottam neki az ajtót és a kezébe adtam a telefonját.
- nem jössz be egy kicsit? - kérdeztem.
- Hát ami azt ileti Louis kint vár.
- itt aludhatsz, van vendégszoba. nyugodtan mond meg neki hogy haza mehet - mondtam. minden erőmmel azon voltam hogy kedves legyek. mekkor egy kurva vagyok.. ez elszomorított. de apáért bármit megtenék. és tudom, hogy miután kifizette a műtéte, meg kell majd neki mondanom, hogy kihasználtam. és nem akarom ezt tenni. de nincs más megoldás.
-okééé - mondta és láttam rajta hogy nem érti miért vagyok ilyen. kilépett az ajtón és az ablakon keresztül láttam hogy mond valamit a haverjának, aztán visszajött.
- kérsz valamit inni? - kérdeztem és kedvesen rá mosolyogtam.
- nem köszi - mondta és az értetlen arckifejezés még mindig nem tűnt el.
- ülj le - paskoltam meg magam mellett a kanapét. mire szófogadóan helyet foglalt mellettem.  kezem a térdére helyeztem és simogatni kezdtem a combján ő pedig csak tágra nyílt szemekkel nézett. végig simítottam a felsőtestén és beletúrtam a hajába. teljesen értetlenül nézett rám, de persze, hogy nem állított meg. akadozva vette a levegőt. Hamar kitapasztaltam, hogy a gyengepontja, ha a fürtjeivel játszadoznak. ezért ezzel még elszórakoztam egy kis ideig. aztán egy hirtelen mozdulattal leföntöttem és a csípőjére ültem, mire kisebb nyögés hagyta el a száját.
- miért csinálod ezt? - dadogta.
- mert már nem bírom elfojtani az érzéseimet - hazudtam... szerintem elég hihetően, mert átvette az irányítást és ajkait az enyémre tapasztotta. nyelveink vad táncot jártak, míg végül levegő hiánya miatt elváltunk. a szemebe nézett és tekintete csilliogóbb volt, mint valaha.
- olyan gyönyörű vagy - motyogta, és a fülem mögé tűrte pár kósza hajszálam. a bűntudat elkezdett felemészteni belülről. ,,apáért teszed" ezzel nyugtatgattam magam. adtam egy puszit a szájára és fejem a mellkasára döntöttem.
- holnap bemutatlak a barátaimnak. - mondta.
egy kikényszerített mosollyal az arcomon bólinottam. szerintem elalduhattam, mert többre már nem emlékszem.